Egy ima, Egy fiú második fejezet.

"Az ember nem dagonyázhat a múltban, (...) mert annak örök stagnálás lesz a vége."




Második fejezet






Kissé megnyugodva indulok el az ágyam felé. Lefekszem a hátamra és bámulom a plafont. Emlékek ezrei vonulnak előttem végig. Újra érezem a fájdalmat. Peti volt az. 10 éve nem láttam. Miért pont most kellett találkoznom vele. Egyébként sem vagyok jól. Lelkem darabokban. Elköltözök. Holnap új albérletet keresek. Nem. Nem menekülhetek. Igaz nincs olyan porcikám, ami akár csak egy kicsit is kívánná azt, hogy vele akár egy városban lakjak nem hogy a szomszédja legyek. Eszembe jut megint a sok emlék. Tizennégy éves vagyok. Legjobb barátom Peti sétál mellettem. Megnyugtat a közelsége. Már régóta ö az akiben megbízok. Gyomrom összerándul. Valami fontosat akarok mondani neki. Remélem megérti. Nem akarok emlékezni. Rossz emlékezni, de hiába csak csak bevillannak régen elfelejtett képek, hangok, illatok. Leülünk egy padra a parkban. Egymással szemben egyik lábunkat átvetve a pad ülő részén, ahogy mindig szoktuk.Érzem az illatokat. Tavasz illat van. Első napok az évben mikor már a napnak van ereje. Hallom a mögöttünk elmenő busz zaját. Megszólalok, de akadozva beszélek.
 - Peti. Valamit el kell mondanom. Nem túl egyszerű. Félek nem érted meg.
 - Összejöttél Nórival? - kérdi azonnal. Szerelmes Nóriba és úgy tudja nekem is tetszik.
 - Nem. Teljesen másról van szó. - kis szünet mély levegő - Az a helyzet, hogy hát én... én...
 - Igen? Te? - Kérdi türelmetlenül.
 - Hát én. Szóval én meleg vagyok.
 - Te most csak viccelsz. Már megint át akarsz verni. - mondja mosolyogva.
 - Nem Peti. Sajnos nem. - és elfordítom az arcom. Szégyellem magam. Pár másodperc csend után, ami nekem évszázadnak tűnik megszólal.
 - Te nem viccelsz? Te nem viccelsz. - szemeit tágra nyitja. Látom gondolkodik.
 - Na mondj valamit. - szinte könyörögve kérem.
 - Várj már egy percet. - várok. Újabb évszázadok telnek el.
 - Akkor is a legjobb barátom vagy. - kő hullik le a szívemről. Boldog vagyok.
 Itt szakítom meg az emléket. Nem bírom tovább. - Gondolj másra. Gondolj valamire ami nem Peti és a fájdalom. Mindegy mire csak gondolj másra. - Biztatom magam. nem nagy sikerrel. Úgy döntök inkább keresek magamnak egy könyvet, ami lefoglal. A dobozom mélyen találok egy Laurell K. Hamilton könyvet. Az olvasás mindig eltereli a figyelmem, most mégis nehezen jár máson az agyam, mint Petin a szomszédban. Nem baj olvasok tovább. Lassan elnyom az álom. Nincs Peti csak a vak sötétség. Nyugalom...