Tizenkettedik fejezet:
Reggel sokáig alszom. Arcomat simogató napsütésre kelek. Végre közeledik a tavasz. Kibotorkálok a konyhába kávét főzni. Megiszom a kávém. Mára nem tervezetem semmit. Csak el kell mennem boltba, valami kaját vennem magamnak. Nincs itthon semmi. Erről mindig Csabi gondoskodott, mint sok másról is. Felöltözök és elsétálok a boltba. Nem is tudom mit kellene ennem. Nem telik bele öt perc és már az utcán vagyok. Jó idő van. Majdnem dél. Bemegyek a kis boltba, ami csak két sarokra és kellemes sétával olyan tíz percre van a lakástól. Veszek szalámit meg zsemlét reggelire jó lesz, majd ebédelni elmegyek valahova. Már a lépcsőház folyosóján vagyok és keresem a kulcsom mikor valaki megszólít. Meg is ijedek és elejtem a kulcsomat.
- Szia. - megfordulok a hang irányába.
- Szia... Peti.- de nyögve nyelősen megy ez így "kora" reggel.
- Beszélhetnénk? - kérdőn néz rám. Sőt az egész feje egy nagy kérdőjelnek néz ki.
- Igen? - mondva kérdezem.
- Nem lehetne, mondjuk nem a folyóson?
- Miért? Nincs itt senki... - nézek körül. Kell egy cigi.
- Vásárolni voltál?
- Nem rabolni, de a pont előttem öt perccel vitte el egy másik portyázó. - ha ideges vagyok mindig hülyeségeket beszélek. Ez meg mosolyog. Olyan édes így. Hahó Ákos te utálod ezt a fazont. - Igen vásárólni voltam.
- Bemehetek?
- Kihez?
- Hozzád.
- Nem. - vágom rá talán egy kicsit túl gyorsan. Legalább már nem vigyorog.
- Még mindig haragszol?
- Talán. De lehet, hogy csak félek. - mi van már velem? Őszinteségi roham...
- Ne haragudj. Félned meg igazán nem kell.
- Hinnem sem kell neked.
- Igaz, de...
- Nincs de. Semmi de nincs. Miért nem tudsz békén hagyni? Minek kellene veled beszélnem? Hagyjuk ezt már. - lehajolok a kulcsért, majd berakom a zárba és elfordítom.
- Nem hallgatsz meg? - kérdi szomorúan.
- Hallgasson meg a strasbourgi Európai Emberjogi Bíróság. - kezdek berágni.
- Légyszíves.
- Talán majd egyszer elmesélheted a szánalmas életedet, vagy amit akarsz. Most ebben a pillanatban éppen nem érdekel senkit. Vagyis ha gondolod szavazásra bocsájtom. Érdekel valakit? - körbe nézek. - Ahogy nézem nem tolonganak a hallgatók. Na szia. - evvel a mondattal csukom be magam mögött az ajtót.
Dühöngök. Mérges vagyok. Azon kapom magam, hogy magamban beszélek. Teljesen megőrülök a végén még ettől az embertől. Még pár ilyen beszélgetés és, vagy teljesen kakatón leszek, vagy démonokkal fogok hadakozni miközben a nővérke törölgeti az államról az asztalra csorgó nyálamat. Hülye Sós Péter ez jól csinálod. Biztos azt akarja, hogy ne érezzem jól magam. Mérgem lassan alább hagy. Szendvics gyártásba kezdek, mert megöl az éhség. Cigi lóg a számból és kenem a zsömlét. Megkajálok közben menetem a tévét. Persze az agyam teljesen másfelé vánszorog. Annyi mindenen kell gondolkodnom, hogy lassan egy élet is kevés lesz hozzá. Nem tudom, hogy elvállaljam a munkát vagy sem. Afelé hajlók, hogy igen. A dupláját keresném. Igaz másik városban kellene járnom dolgozni és nagyobb lenne a felelősség. Mi a fenét csináljak Péterrel. Na szép mindig visszatérek ehhez a ponthoz. Legközelebb majd talán meghallgatom a hülye mondanivalóját. Szóval a munka, próbálok koncentrálni rá. Úgy döntök elvállalom. Ennyi. Döntöttem. ha rossz lesz így jártam. Csörög a telefon. Felveszem.
- Szia Anyu.
- Szia Kisfiam. Mi van veled. Ritán látlak. Nem is hívsz. nem tudjuk mi van veled. - olyan szemrehányó, már csaknem elszégyenlem magam.
- Anyukám tudod, hogy miért nem megyek.
- Tudom. Apád. Minek foglalkozol vele? Egyszer csak meg kell békülnie. Meg aztán tudod, hogy úgysem szól hozzád egy szót sem ha itt vagy.
- De szól sajnos. Amint te nem vagy ott. Te is tudod, hogy nem szeretek vele veszekedni.
- Tudom. - olyan szomorú. Ettől mindig összeszorul a szívem. - De nem is hívsz.
- Ne haragudj sok dolgom van. Most meg aztán egyre több lesz, de ígérem le fogok menni és elmesélek mindent.
- Gyere is. Nagyon egyedül vagyok itt. Tudod apád... - nagy sóhaj. - Szóval mikor jössz?
- Amint tudok leutazok.
- Jól van kisfiam várlak. Szeretlek.
- Én is szeretlek anyukám.
Tényleg régen voltam a szülőfalumban. Persze nem véletlen. Nem szeretem túlságosan az apámat és erre minden okom megvan. Kiskoromban nem nagyon foglalkozott velem, de amikor kiderült, hogy meleg vagyok valahogy nagyon apa akart lenni hirtelen és kinevelni belőlem ezt a, hogy az ö szavaival éljek, undorító perverziót. Mióta eszemet tudom nem volt templomban és szidta a papokat meg mindent ami evvel kapcsolatos, de mikor elmondtam, hogy meleg vagyok akkor templomba kellett mennem meg gyónni. Látta, hogy nem segít, akkor beakart íratni egy katolikus rendház iskolájában, ahol minden gyerekkel úgy bántak, mintha maga a megtestesült ördög lenne. Anyám akkor azt mondta nem és én nagyon hálás voltam neki. Azóta apám ha megszólal csak sértés hagyja el a száját. Szóval ezért nem szeretek hazamenni.
Azon kapom magam, hogy már egy órája a tv-shop-ot nézem. Szőrnyű. Kezdem elhinni, hogy szürke leszek ha nem rendelem meg a csodagépeket, ami nélkül már élni is csak alig lehet. Még egy fél óra és hozzánövök a telefonhoz és megrendelem a az elektromos villát, amivel sokkal egyszerűbb lesz az életem, mert csak egy gombot kell nyomni és feltekeri a makarónit magától. Most még adnak ajándékba tölthető ceruza elemet is. inkább kikapcsolom a tévét. Elmegyek sétálni. Lemegyek az Angyalba. Bár oda inkább autóval kellene menni. Visszarohanok a kocsi kulcsért. Odaérek a meleg mennyországba. Belépek rögtön észreveszek pár ismerőst. Odamegyek a kanapéhoz köszönök mindenkinek Hárman vannak. Robi magas vékony, olyan mint egy kosaras néger fehérben. Arcán mindig ott van a világ fájdalma. Haja ha rövidebb lenne akkor kopasznak mondanám. Orra kicsi, álla széles. Nem mondhatnám, hogy egy ideáll. Két éve van barátja, de nem nagyon találkozott még vele senki. Zoli alacsony és vékony. Csont is bőr. Arca lányos haja szőke és a szemébe lóg. Láthatóan nem zavarja. Valahogy mindig Brad Pitt jut róla az eszembe, csak ö nem Jolie-val fut hanem Danival aki most is itt ül mellette. Nem is tudom mióta vannak együtt.
- Sziasztok csajok. - köszönök vigyorogva.
- Szia. - megy ez nekik szépen egyszerre. Biztos betanulták.
- Ideülhetek?
- Persze. Nem láttunk ezer éve. Mi van veled? Hallom nem vagytok együtt Csabival. - Zoli a ma este sztárja.
- Nem vagyunk. Más nincs.
- Jaj api nem találkoztunk vagy fél éve és csak ennyi a mondanivalód? - megszólal Dani is.
- Ennyi. Rolcsi itt van?
- Igen kiment a vécére. - hallatja mély hangját Robi.
- És veled mi van Robi?
- Köszi megvagyok. Most rúgtak ki. létszámleépítés volt.
- Mit is dolgoztál te?
- Irodában voltam, amolyan titkár féleség.
- Mi a végzettséged? - jut eszembe valami.
- Jogi asszisztens.
- Akkor ad meg a telefonszámod és lehet, hogy tudok munkát.
Gyorsan leírja egy lapra. A zsebembe csúsztatom. Felállok és odamegyek a pulthoz. Kérek egy rumos kólát. Mire visszaérek már Rolcsi is ott ül a bőrfotelbe szétrakott lábakkal.
- Szia Rolcsi. - mosolygok.
- Szia Mucika. Adjá má két puszikát ennek a buzinak itt. - és mutat magára.- hiányoztál a pénteki buliból.
- Ja Pesten voltam. A barátnőmékkel töltöttem becses időmet.- vigyorgok.
- Nem tudod miről maradtál le. - Robi mély baritonját hallom.
- Miről is? - nézek körbe.
- Mucika mindenről. Itt olyan paszikák voltak, hogy lepisziltem a bokám. Fel isz szedtem egy párat.
- Ja. Vagy úgy ötöt. - mondja Dani.
- Akkor nem unatkoztál Rolcsi.
- Nem. Ja ész volt itt megint az a faszika aki múltkor kereszet téged. Valami Peti vagy mi a neve. Édesz kisz gödröckéi vannak. - azt hiszem leesett az állam, meg el is fehéredhettem egy kicsit.- Jól vagy Mucika? Csak mert olyan bután nézel.
- Nem. Vagyis igen. Asszem haza megyek.
- De még csak moszt jöttél.
- Elfelejtettem valamit. - és már talpon is vagyok. - Sziasztok.
Szinte futok kifelé. Mit keresett itt? Mit akar tőlem? Elég volt már. Gyorsan haza hajtok. Már sötét van mikor kiszállok a kocsimból. Felügetek a lépcsőkön. A folyóson megállok a Peti ajtaja előtt. Szívem a torkomban dobog, kezem lassan emelem. Két kopogás hallok, mintha nem is én idézném elő ezt a zajt.
