Tizenhetedik fejezet:
A telefon csörgésére kelek. Fél hat van itt az ideje készülni a randira. Kinyomom a telefont és kibotorkálok a konyhába. Töltök a reggeli kávém maradékából és megmelegítem. Közben cigire gyújtok. Jól esik az első slukk. Csipog a mikró. Kortyolgatom a feketémet közben azon gondolgatok mit kellene felvennem. Fél óra alatt sikerül magamhoz térni álmosságomból. Elhúzok zuhanyozni. Jól esik a meleg víz a testemnek. Közben eldöntöm gyalog megyek. nincs messze a Soul. Kilépek a fürdőből. A szekrény előtt gondolkodok mikor valaki kopog. Magam köré tekerem a törölközőt és elindulok ajtót nyitni. Peti áll az ajtóban és vigyorog, mintha egy fogkrém reklámban lenne.
- Szia. Mondjad gyorsan, mert sietek. Tudod hétkor randim van. - mondom.
- Hello. Bocsi. El felejtettem, pedig tényleg mondtad. Csak gondoltam ma is megnézhetnénk egy filmet vagy dumálhatnánk. - mondja ártatlan képpel.
- Hát most nem jó Peti. Majd máskor. Ne hari. - mondom le a programot némi álszomorúsággal a hangomban.
- Jó persze. Akkor jó szórakozást. - elejt egy mosolyt. Szerintem nem őszinte.
- Na akkor megyek is készülődni. Szia.
- Szia.
Becsukom az ajtót és vissza megyek a szekrényhez. Kidobálok mindent, ami szóba jöhet. Mikor már egy hatalmas kupac van a hátam mögött rájövök, hogy ennyi ruhát nem húzok fel. Abba hagyom a szekrényem kiürítését. Nyakik turkálok a kupacban mikor megint kopognak. Gyorsan megkeresem az imént félre dobott törölközőt és megint magam köré tekerem. Nyitom ki az ajtót megint Peti arca néz befelé a résen. Mire észbe kapok belöki az ajtót. Ez a mozdulat hátralépésre késztet és teljesen meglep. Mire ténylegesen felfogom mit történt, két keze az arcom köré fonódik és a hátam a mögöttem lévő falhoz ütközik. Számon már formálódna a kérdés mikor ajka az enyémhez ér. Puha ajka végig simogatja az enyémet. A nagy hévben a fogaink összekoccannak. Észre se veszem és vissza csókolok. Egyik kezem beletúr a hajába, másik a hátát simogatja, de ha ez így van akkor ki fogja a törölközőt? Ez a kérdés kicsit kijózanít. Eltolom magamtól Petit.
- Ez meg mi a fene? Mi a jó Istent csinálsz? - kérdezem ingerülten.
- Ennyire rosszul csinálom, hogy nem ismered fel? - kérdezi m somolyogva.
- Nem. Vagyis igen. Vagyis nem. Nem erről van szó. - kezdek nagyon mérges lenni. Közben sikerül kicsit eltolnom magamtól. - Tudod jól Peti, hogy nem erről van szó. - megint hajol felém, hogy megcsókoljon. Én elhajolok előle és belépek a szobába. Lehajolok a törölközőért és magamra tekerem. - Mi a fene ez? Meghülyültél?
- Miért te nem erre vágytál? - néz rajtam végig kajánul.
- De. - mondom összeszedve összes iróniámat a hangomba sűrítve. - Nekem más vágyam sem volt. Mit képzelsz magadról?
- Én azt hittem... - hökken meg az idegességem láttán.
- Mit hittél? - kérdezem idegesen.
- Hát, hogy megbocsájtottál. Meg beszélgettünk. Gondoltam azért...
- Miért is? Talán azért mert akarok valamit tőled? Miért akarnék? Hát tud meg nem akarok semmit. - szinte üvöltök.
- Hát én... Akkor elmegyek. - engem néző szemein mély szomorúság suhant át.
- Igen. Szerintem is az lesz a legjobb. - mondom szinte suttogva. Elfordulok. Nem akarom, hogy lássa az arcom. Hallom ahogy csukódik az ajtó. Hirtelen minden olyan nehéznek tűnik. Nehéz itt állni, de még levegőt is venni. Mérges vagyok. Mérges és szomorú. Leülök a kupacom mellé a földre. Arra gondolok ma nem kellene mennem sehova, de hamar ki is megy a fejemből. Gyorsan megkeresem a pénztárcám abba raktam bele a fecnit, amint a Bence száma van. Gyorsan felhívóm, hogy egy kicsit késni fogok, de mindenképpen ott leszek. Csak tudnám mi az, ami ennyire zavar. Vagy miért zaklatott fel ennyire a dolog??
