Ezt a fejezetet ajánlom drága barátnőimnek, akik csaknem 10 éve velem és mellettem vannak. Akikre igazán soha nem tudtam haragudni és akik talán előbb tudták mi a helyzet velem, mint én magam. Akik elfogadnak olyannak amilyen vagyok, akik szeretnek és, akikre, bár messze sodort az élet, mindig számíthatok. Köszönöm az elmúlt 10 évet és a sok nevetést, jókedvet, biztatást, és szeretetet. Szóval köszönöm, hogy vagytok.
Tizenegyedik fejezet:
1.rész
Még csak nyolc óra, de már fél órája a munkahelyemen vagyok. Korán keltem és nem volt otthon mit csináljak. Már túl vagyok vagy 3 kávén és sok cigin. Várom, hogy beérjen a főnök úr. Lassan időleges lesz. Megcsörren az asztalon a telefon. Felveszem.
- Igen, itt Ákos.
- Szia. Ági vagyok.
- Szia Trixi.
- Megjött a főnök és hiányol innen. Gyere át légyszíves.
- Megyek. - majd gyorsan lerakom és már ugrok is. Nem tudom mit szeretne mondani. Remélem nem akar kirúgni, mert az most nem jönne jókor. Elindulok az iroda felé. Hamar odaérek. Csak két húsz méteres folyóson kell végig mennem. benyitok az irodában. Az külső irodában a kis íróasztalánál Trixit találom. Valamit gépel.
- Bent van. Menj csak nyugodtan be.
- Oké. - három lépéssel átszelem a kicsi szürke ablaktalan irodát. Kopogok. Belépek.
- Szia. - köszönök
- Jó reggelt. - ebben az irodában már van ablak nem is kicsi és pont szemben van az ajtóval.. Középen van az asztal. Két oldalt szekrények és polcok, tele könyvekkel iratokkal és mindenféle papírokkal. A főnököm az asztalánál ül, amin a lámpán kívül egy dosszié van. Kezében telefon és csak mutogat hogy üljek le a a sarokban lévő bőr kanapéra. Mire leülök leteszi a telefont. Felkel a székéből és oda ül a fotelbe. Közöttünk lévő dohányzó asztalra rakja a dossziét, ami az imént még az asztalán volt.
- Szóval, azért kértem, hogy itt kezd a napot, mert akarok adni valamit. - és oda löki a dossziét. - ebben a dossziéban van egy üzleti terv és egy ajánlat, ami neked szól. Kapsz három napot, hogy eldöntsd mit szeretnél. Hétfőre várom a válaszodat, véleményed. Én nem kívánok ennél több információval szolgálni neked. Ma nem kell dolgoznod. Nyugodtan menj haza, de hétfőre kérem amit elmondtam. Olvasd el emészd meg. Hétfőn találkozunk. Szia.
- Szia. - felkelek és már megyek is kifelé. Még nem volt ilyen megbeszélésem soha. Bár nagyon is jellemző a főnökre. Gyors és érdeklődés ébresztő. Kiballagok. Trixinek is csak köszönök. gyorsan lemegyek a kocsimhoz. Elmegyek egy kávézóba és átolvasom az anyagot. Ez egy üzleti terv. Egy nagy cégnek kellene tizenöt ember, akik a szerződéseket felügyelik, mint külső megfigyelők és ellenőrzök. Illetve ha tudunk együttműködni további húsz ember kellene nekik, bérszámfejtés a könyvelési tanácsadásra és vezetésre. Ajánlat, ami nekem szól az annyi, hogy én lennék ennek a részlegnek a vezetője. Ez egy másik munkahellyel és sok pénzzel járna, de van egy kis bibi. Ez a munkahely negyven kilométerrel odébb van egy kisebb városban. Ha vállalom kapok céges autót és az ottani albérletemet fizetik. Miközben ezt mind elolvasom megiszom a kávémat és elszívom a maradék cigimet. Úgy döntök, hogy most nem döntök. Megkeresem a telefonomat és felhívom barátnőmet, Rékát.
- Szia Réka.
- Szia. Mi a helyzet?
- Arra gondoltam felutaznék hozzátok. Útban hozzád felvenném a Verát is. Bandázhatnánk a hétvégén. Vagyis ma este és holnap este jönnék haza. Ha ráérsz persze.
- Végül is jó. Ma dolgozok délután kettőig, de utána jó.
- Na az nagyon jó lenne, persze nem tudom még, hogy Vera ráér e vagy sem. Mindjárt felhívom és megtudakolom.
- Oksa, de én most leteszem, mert dolgozok. Majd küld sms-t .
- Oké. Szia.
- Szia.
Gyorsan megkeresem a Vera számát. Kicsöng de nem veszi fel. Elrakom a telefonom, majd később újra próbálkozom. Kifizetem a kávém és már indulok is hazafelé. Otthon gyorsan megnézem a neten a szállásokat. Megkeresem a telefonomat, hogy felhívjak egy két hotelt.Ütném be a számot mikor neki áll csörögni. Felveszem.
- Szia Vera!
- Szia. Láttam kerestél. Nem hallottam a telefont. Ne hari.
- Ja csak azért kerestelek, mert arra gondoltam megyek Rékához ma és ott is aludnék Pesten. Lenne kedved neked is jönni? Mert akkor elmegyek érted és foglalok neked is szállást. Holnap este jönnénk vissza. Vagyis téged haza vinnélek és utána jönnék haza.
- Jaj az tök jó lenne. Mikor jössz?
- Hát most van dél körül. Olyan kettő körül érnék oda hozzád ha neked úgy jó.
- Aha. Jó. Akkor készülődök. Na megyek is.
- Oksa. Szobát foglalok. Szia
- Szia.
Gyorsan felhívok pár szállást, majd kiválasztom a legjobbat és foglalok egy két ágyas szobát. Összepakolok pár cuccot és elindulok. A kocsiba bekapcsolom a rádiót. Nagyon örülök, hogy találkozunk. Ritkán van rá időnk. Mind a hárman dolgozunk, de azért mindig szakítunk időt egymásra, ha nem is egy találkozás, de telefonon legalább értekezünk.
Hamar eltelik a két órás út. Szeretek vezetni. Oda érek a Verához. Felcsörgetem. közli velem mindjárt jön. Nem telik bele öt perc és már nyílik is az ajtó és jön. Farmerben van. Fekete rövid haja pontosan be van állítva. Finom smink. Mostanában sokat fogyott. Be kell látni jól néz ki. Kiszállok a kocsiból.
- Szia. - gyors ölelés, puszi.
- Jaj ez egy tök jó ötlet volt.
- Az. Vedd le a kabátod és rakd be hátra. A kocsiban elég meleg van.
- Ja jó. - leveti a kabátját és beszállunk a kocsiban. Elindulunk.
- Már megint milyen karpereced van? - nézem a kezén lévő kiegészítőt. Megállapítóm, hogy Vera még mindig szereti a kicsit egyéni kiegészítőket.
- Miért nem jó? - megnézzem jobban. Rózsaszín vastag műanyag fekete szabálytalan csíkokkal.
- Érdekes.
- Nekem tetszik.
- Nyilván, azért hordod. - mosolygok. Gyorsabban telik el a hátralévő út, mint gondoltam. Szeretek Verával beszélgetni. Mindig jól elbeszélgetünk. Ahány dologban egyezzünk ugyanannyiban különbözünk. Amiben viszont egyezzünk abban nagyon egyezzünk. Rékával más a helyzet. Vele több az egyezés, mint a különbség. Nagyon sok egyforma dolog volt az életünkben. Történetek és emlékek sokasága köt össze velük. Ami megegyezik mind a hármunkban az az, hogy érzékenyek vagyunk, de ezt nagyon kevesen tudják rólunk. Rékának meg nekem a legjellemzőbb vonása az őszinteség, de nem az átlagos őszinteség, mert az igaz Verára is, hanem inkább az a bunkó őszinteség. Szóval érdekes trió vagyunk.
Odaérünk Pestre. Persze a dugóban ücsörgünk. Fél négyre ott is vagyunk Rékáék háza előtt. Felhívom gyorsan. Szinte még le sem teszem már ott áll a kapuban. Mosolyog. Örül nekünk. Sajnos mostanában ritkán találkozunk. Ö is farmerben van. Pólója egy szürke ejtett vállú divatos darab. Barna haja válla alá ér tíz centivel. Arca fiatalabbnak hat, mint amennyi. Szokásos két puszival köszöntjük egymást.
- Örülök, hogy feljöttetek. Bejöttök, vagy menjünk el valahova?
- Szerintem bemegyünk egy kicsit. - kérdőn nézek Verára.
- Persze. Naná.
- Urad itthon van? - kérdezem Rékát.
- Nem. Dolgozik. Csak este ér haza szegényem.
Belépünk az ajtón. Réka egy kis garzonban lakik. A rövid előtérből nyílik egy kis szoba egy csöpp konyha és a fürdő. Leülünk a szobába.
- Kértek kávét? - kérünk. Réka eltűnik a konyhában a Vera a fürdőbe. Körbe nézek a szobában. Tetszik, amit látok. Kis szoba kevés bútor. Kis galéria, amit láthatóan nem használnak. Réka a legszebb példa arra, hogy nem kell fényűzés a boldogsághoz. Csak egy ember aki szeret és akit az ember szerethet. Azt hiszem sokan tanulhatnánk tőle. Mire megkapom a kávém Vera is ott ül mellettem.
- Gyújtsunk rá. - persze, hogy nekem ez az első kávé mellé. Kimegyünk az kis elő udvarba. Réka egy ideje nem dohányzik. Így csak ketten gyújtunk rá.
- Aranyos ez a kis lakás. - jegyzi meg Vera.
- Nekem is tetszik. - mondom.
- Igen, csak kicsi.
- Nektek kettőtöknek elég. - állapítom meg.
- Azért egy nagyobb konyha jó lenne. Vera milyen a meló?
- Hát végül is tetszik.
Cigizés után vissza megyünk a kis szobába. Megbeszéljük hol találkozunk. Verával beülünk a kocsiba. Szeretem Pestet állapítom meg és ennek hangot is adok.
- Igen én is nagyon szeretem. Olyan nagy itt a nyüzsgés.
Hamar odaérünk a szállásra. Gond nélkül sikerül elfoglalni a helyünket. Átöltözök. Lassan indulnunk is kell. Visszamegyünk a kocsiba és elkocsikázunk a megbeszélt helyre. Kicsit eltévedünk de hamar megtaláljuk a helyes utat.
Mire odaérünk kint már tapintható s sötétség. Bent az étteremben erős fény vesz körbe. A szép nagy teremben modern berendezés fogad. Minden szögletes. Az asztalok elkülönítve egymástól négy székkel árválkodnak. Csak egy két asztal foglalt. Halk lágy zene szól. Réka már foglalt helyet. Rögtön az ajtó mellett. Leülünk Verával a fehér bőrrel bevont székekre. Nekiállunk csacsogni, munkáról, anyagiakról, otthonról, párkapcsolatról. Jól telik az este. persze ez nem meglepő, mert mindig az ha velük vagyok. Eszünk ki mit rendelt. Jól esik. Egész nap szinte nem ettem semmit. Fáradtnak érzem magam. Gyorsan eltelik az a pár óra. Lassan elköszönünk. Megbeszéljük a holnapot mikor és hol. Kicsit mászkálunk ha nem lesz olyan meleg. Réka elindul haza, mi meg a szállásunkra. Hajnalig csak dumcsizunk. Persze ha szóba kerülnek a könyvek akkor megszűnik az idő. Lefekvés után sokáig nem kell várni az álomra, hamar elalszok.
