Tizenharmadik fejezet:
Ott állok az ajtó előtt. Hallom valaki matat a zárral. Magamhoz térek. Itt az ideje. Nyílik az ajtó. Peti ott áll egy szál laza boxeralsóban. Jaj ez egy isten. Gyorsan elindulok az én ajtóm fele.
- Szia. - kiállt utánam. - Hova mész?
- Bocs rossz helyre kopogtam. - mondom fanyarul.
- Miért hova is akartál kopogni?
- Ide hozzám.
- Miért vannak nálad?
- Nem, nincsenek. - próbálom berakni a kulcsot abba a rohadt zárba.
- Akkor? - húzza fel a szemöldökét.
- Csak mindig beszoktam kopogni mielőtt kinyitom az ajtóm. Az esetleges betörőnek jelzek. - idióta vigyor.
- Aki esetleg bemászott az ablakon? - kérdezi kíváncsian. - Mert ha az ajtón megy be az úgyis látod.
- Igen. Ha esetleg bemászott az ablakon. - válaszolok.
- Az jó...Csak nem is tudom... A negyedik emeleten nem sűrűn fordul elő az ilyesmi.
- Ki tudja. Nem láttad a pókembert? - végre nyitva az ajtó. - Jó éjt.
Ajtót már be is csaptam. Végig gondolom mit is akartam én. Fogalmam sincs. Jó a teste azt meg kell hagyni. Mekkora hülye vagyok. Be kellett volna olvasnom neki ha már bekopogtam. Vagy nem kellett volna bekopognom. Kicsit megnyugszok. Elmegyek zuhanyozni. Bebújok az ágyba. Korán van még az alváshoz. Előveszem egyik kedvenc könyvemet és kikapcsolom az agyam. Észre se veszem és eltelik két óra. Itt az ideje az alváshoz. Már kapcsolnám le a villanyt mikor kopogást hallok. Felkelek az ágyból. Odalépek az ajtóhoz és kinyitom. Nem lepődök meg túlságosan. Nincs min.
- Szia Peti. - mondom unalmasan. - Netán te is eltévesztetted az ajtót? Esetleg felcsaptál szatírnak, vagy ellopták a ruháidat?
- Nem, csak sikeresen kizártam magam. Azt hittem valaki kopog megint. Kijöttem és becsukódott mögöttem az ajtó.
- Sajnállak. - és már csapom is be az ajtót az orra előtt.
Elindulok az ágy felé. Megint kopogás. Visszafordulok és kinyitom.
- Mit akarsz? Nem vagyok egy zár mester. Nem hiszem, hogy tudok rajtad segíteni, persze őszintén megvallom nem is akarok.
- Szeretlek. - azt hiszem megszédültem.
- Akkor sem tudlak beengedni. Nem adtál kulcsot. Szóval ne hízelegj. - nagyon hetykén tudok beszélni ha összeszedem magam.
- Komolyan. Évek óta téged kereslek.
- Figyelj! - szakítom félbe - Nem gondolom, hogy ehhez neked jogod van. Nem gondolod, hogy eleget bántottál már? Miért nem hagysz békén? Ne ismerj meg! Ne köszönj! Ne kérj segítséget és ne keress! Ne akarj tudni rólam semmit! És nem kell azt mondani, hogy szeretsz csak, azért, hogy meghallgassalak, hogy a lelkiismeretedet helyre hozd. Engem nem érdekel az, hogy mit gondolsz, miért gondolod és hogyan éled/ élted meg a dolgokat. Tégy amit akarsz csak én ne legyek benne többet. Jó éjt. - mérgesen becsapom az ajtót. Nem tudom ez teljesen hülyének néz? Még hogy szeret. A világ legnagyobb hetero-ja elakarja hitetni, hogy hozzá képest a nap csak egy rohadt nagy langyos golyó. Tudom, hogy hazudik. Látom rajta. Ismertem egykor minden titkát. Együtt nőttünk fel. Már akkor is hazudott ha el akarta érni a célját. Bármit, bármikor szinte bárkinek. bebújok vissza az ágyba. Lassan elalszok. Nagyon fáradtnak érzem magam. Álmomban egy szigeten vagyok. Egyik felét a szigetnek én uralom a másikat Peti. Át akar jönni az én részemre, de egy láthatatlan fal nem engedi. Érdekes álmomban alig várom, hogy odaérjen hozzám.
