Az író kérése:

Kedves Olvasók,


Szeretnék tőletek kérni valamit. Mivel oly csekély visszajelzés kapok és bár látom, hogy sokan és sok helyről néztek rá a "novellámra", nem tudom milyen véleménnyel vagytok. Ezért kérnélek benneteket arra, hogy csak pár sort írjatok, akár az oldalt lévő chat dobozva, akár megjegyzésként egyes fejezethez. Igazság szerint eléggé lankadt a lendületem, amit gondolom észrevettetek. Ennek oka az volt, hogy nem kapok visszajelzést. Vagy ha igen azok csak közvetlen ismerősöktől jön, akik már csak azért is olvassák, mert én írom, és mint írtam már sokan nyitjátok meg az oldalt azt látom, de abból nem tudom leszűrni tetszik-e vagy, hogy ténylegesen el is olvassák, akik idetévednek. Szóval ennyit szeretnék Tőletek kérni.  :)
Köszönettel: Promise :)

Egy ima egy fiú tizenhatodik fejezet

Tizenhatodik fejezet:




Reggel friss kávé illatára kelek. Hirtelen nem tudom mire vélni a dolgot. Gyorsan kiugrok az ágyból mikor eszembe jut Peti. Csak nem? Felkelek még a tegnapi ruhám van rajtam. Kiballagok a konyhába. Peti ott áll a kis lyuk kellős közepén és szívja  a cigit. Megfordul.
- Jó reggelt.
- Neked is. Mit csinálsz te még mindig itt?
- Kávét főzők. -mondja mintha mi sem lenne természetesebb.
- Na jó ezt még megtudom bocsájtani. - a kávéért mindent.
- Most főtt le. Töltök neked és már megyek is, mert én már tudod nem iszok. - és már a kezembe is nyomja a fekete löttyöt, és indul szedi is össze a holmiját az asztalról.
- Majd még beszélünk. - mondja vissza se nézve az ajtóból.
- Oksa. Szia.
- Szia.
Megiszom a kávémat és megemésztem a tegnap estét. Végül is nem volt szőrnyű. Sőt. Elég kellemesen elbeszélgettünk. Na de munkára fel. Bögrémmel a kezemben odaülök a a laptop elé  és megnyitom az email-eimet. Sok munka kereső. Lesz ma dolgom. Elolvasok belőle párat. Kijegyzetelem akik érdekesek lehetnek számomra. Ha beérek az irodába felhívóm őket. Zuhanyzok, öltözök, indulok. 
A forgalom kicsi hamar beérek a munkahelyemre. Irodámig elérve nem találkozok senkivel aki érdekes lenne. Elintézem  pár telefont. Húsz emberből nyolc tud ma bejönni meghallgatásra. Rájövök, hogy ez is untig elég lesz. Fél óra és itt van ez első. Egy kávé még belefér. Le is főzőm. Már kezdem kortyolgatni mikor a főnök lép be az ajtón.
- Jó reggelt. - mosolyog.
- Magába is főnök ÚR. - mosolygok vissza.
- Na ma már elkezded a meghallgatásokat??
- Igen. Mára nyolcan jönnek, és tudom, hogy csak ötöt választok én, de azért holnapra is megpróbálok ennyit. 
- Rendben. Neked kell eldöntened, te fogsz velük dolgozni. - és ez lett a végszó. Mire válaszolnék rá már csak az becsukott ajtónak beszélnék. Bár lehet többre mennék vele, mint ha a főnökkel dumálgatnék. Nem telik el sok idő kopognak az ajtón. Kinyitom. Megérkezett az első jelölt.
- Jó napot kívánok! . nyújtja kezét és közben elrebegi a nevét. Minekután én is bemutatkozom hellyel kínálom. Megkezdődik a kihallgatás. Gyors, precíz, érthető válaszokat kapok a kérdéseimre. Gyorsan elmegy az fél óra, amit rászántam. Megérkezik a következő és ez így halad tovább és tovább. Észre sem veszem és már készen is vagyok a nyolc emberrel. Dolgom végeztével gyorsan iszok egy kávét. Már a kezemben a bögre mikor nyílik az ajtó és Trixi lép be rajta. Nem mond semmit csak nagy vigyorral az arcán odafut és a nyakamba ugrik. A bögre a kezembe a benne lévő kávé meg a ruháján. Ennek nem így kéne lennie. 
- Jaj Trixi. Mi ez a nagy öröm? Tiszta kávé lettél. - mondom miközben majdnem megfojt.
- Nem is hallottad? A főnök azt mondta, hogy áthelyeztet és a te titkárnőd leszek. - mondja vigyorogva és hála Istennek közben abbahagyja a megfojtásomat.
- Tudom. Hallottam. - próbálok levegőt kapni. - De ha megfojtasz nem tudunk együtt dolgozni.
- Jaj bocsika. - vigyorog. - Csak nagyon örültem neki. 
- Tiszta kávé lett a ruhád. 
- Nem baj majd a Mókuska vesz nekem újat.
- Nekem is vehetne Mókuska egy újat. Bár már annak is örülnék ha lenne egy mókuskám... 
- Jaj az enyémet kölcsibe neked adhatom. Bár nem hiszem, hogy bejönnek neki a fiúk. - gondolkodik el. - De ha gondolod megkérdezem. - ez tényleg komolyan gondolja.
- Nem kell köszi. - mondom még kicsit meglepődve a gondolattól.
- Akkor figyi van egy barátnőm aki
- Ne is folytasd Trixi. - vágok a szavába. - Buzi vagyok nem is kicsit. Emlékszel ügye?
- Tudom. Csak gondoltam, hátha annyira hiányod van.
- Annyira Trixikém sose lesz. - mosolygok rá.
- Oksika. De ha mégis akkor csak szólj. 
- Mindenképpen. - vigyorgok tovább.
- Ihatok egy kávét?
- Persze. Csavard ki a felsődből. 
- Hülye. - mosolyog.
- Főzni kell, mert ez volt az uccsó adag.
- Oksa. te is kérsz?
- Igen kérek.
Leülök a székembe az asztalnál. Trixi nekilát a kávégyártáshoz.
- És mi van veled Ákika? - kérdezi.
- Semmi különös. Peti ott aludt nálam. - Trixi hirtelen megállt.
- Az a Peti? - fordul felém a kérdéssel.
- Igen az. - válaszolok elgondolkodva.
- Na mesélj mi történt. - ül le velem szemben.
- Semmi. Áthívtam beszélgettünk. Filmet néztünk elaludtunk. Reggel arra keltem, hogy főzi kávét, amit te most épp abbahagytál.
- Jól van csinálom csak gondoltam figyelek. - áll fel kicsit sértődötten.
- Szóval ennyi. Más nem volt.
- Értem. Viszont jut eszembe. Van nekem egy meleg haverom. Most derült ki, hogy az., ezért is felejtettem el. Azt hiszem nincs barátja.
- Jaj Trixi. Itt ajánlgatod a Mókuskádat, ami már eleve furi, aztán a barátnődet, ami meg egyenesen abszurd és gusztustalan, most meg jössz egy meleg haveroddal? Csak tudnám miért őt hagytad utoljára?
- Jaj már. Hát elfelejtettem. Kicsit szétszórt vagyok mostanában. meg hát most derült ki róla. Nem is sejtettem. Na de kapcsold be a gépet megmutatom, hogy néz ki. - lelkesedik fel.
- Be van kapcsolva. - mondom a legkevesebb lelkesedéssel.
- Na akkor mutatom. - lép oda a gép elé. Pár pillanat alatt meg is találja a Headbooklet -en. - Na ő az. - oda gurulok a székkel. Ránézek a monitorra. Mindjárt nagyobb lelkesedés érlelődik bennem. Végig futok az adatlapon. Név: Tarlós Bence(Bencus, Cusi) Kor: 28 éves Hobby: olvasás. Majd jönnek a fényképek. Rövid barna haj. Vékony kicsit sportos test. Férfias arcél. kék szemek. Borosta. 
- Trixi te nem vagy olyan hülye. Mikor találkozhatok vele? - villan a szememben a kíváncsiság.
- Várj felhívom. Elmegyek a telefonomért az irodába. Addig lefől a kávé. 
Trixi lelép. Én nézem tovább a fényképeket, majd hallom készen van a főző masina. Mire kitöltőm a kávékat a szőke vissza is ér.
- Ma este hét órára legyél a Soulban. Ott fog várni. tudod hol van?
- Persze, de ez nem gyors egy kicsit? Úgy értem nem is látott még azt sem tudja ki vagyok mi vagyok.
- Nyugi már. Látott már az ismerőseim között. Meg meséltem rólad egyébként is már sokat.
- Fantasztikus. - játszom mintha nem örülnék neki.
- Jól van ne játszd már a félős kislányt.
- Trixi, hogy beszélsz a főnököddel? - vigyorgok.
- Bocsi.
- Na jó. Megiszom a kávém és elindulok. Alszok egyet előtte, mert este nem sokat sikerült.
- Oksika. Én viszont megyek, mert van egy kis dolgom még. Puszika FŐNÖK. - vigyorog rám.
- Puszi Trixi.
Gyorsan megiszom a kávét és elindulok haza. Hamar hazaérek. Felmászok a lépcsőn. Petivel találkozok össze a folyóson. 
- Szia. - köszön mosolyogva.
- Hello. - köszönök vissza.
- Milyen jó kedved van. Mi az oka?
- Este randim lesz egy nagyon jó csávóval.
- Értem. - alább hagy a mosolya.
- Na mi van?
- Semmi. Miért?
- Az előbb még itt vigyorogtál.
- Ja semmi. Csak sietek. Úgyhogy indulok is. Neked jó randit. Léptem. Szia. - és már siet is el.
- Akkor szia. 
Kinyitom az ajtóm és rögtön fekszem is le. Hulla fáradt vagyok. Hamar jön az álom. Remélem beállítottam a telefonom, hogy csörögjön, mert a végén még elalszom.