Ötödik fejezet:
Reggel megint a telefonra kelek. Kivételesen hamar megtalálom. Asztalon járja rezgő táncát. Félig lelógva az ágyról nyúlok a telefonért. Felveszem.
- Igen? - mondom rekedten.
- Szia Szivike!
- Szia Márti!
- Ma nem fogsz elkésni? - kérdezi.
- Ma nem dolgozok.
- Jó akkor fél óra múlva kávé. - jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon.
- Értettem. Hol? - kérdezem beletörődve.
- A Zombiban. Én már itt vagyok. Siess.
- Oksa. Pusza
- Pusza. - és már le is tette a telefont.
Gyorsan megpróbálok magamhoz térni. Sikerül. Annyira, hogy véletlenül cipő nélkül indulok el. A lépcsőházban veszem észre ennek a hétköznapi viseletnek a hiányát. Gyorsan vissza szaladok érte. Nem sokára már úton vagyok a Zombi felé. A helynek a teljes neve Kávét a Zombinak. Belenézek a tükörbe. Be kell látnom a kávézó neve nagyon is találó. Odaérek. Belépek a helyre. Rögtön észreveszem barátnőmet a sarokban lévő asztalnál üldögélni. Oda lépek hozzá és két puszival köszöntöm. Ma igen jó kedve van csupa vigyor a csaj. Hihetetlen. Kora reggel itt szét vigyorogja a fejét. Én meg még játszom a zombit. Megnézem magamnak a barátnőmet. Megállapítom, hogy nem rég volt fodrásznál. Örül az észrevételemnek. Egyébként a haja szőke és rövid. Neki jól áll. Csúnyán ránézek a pincérre. Már fut is felém és felveszi a rendelést.
- Nincs jó kedved Szivike. - szólal meg a barátnőm.
- Nem nagyon... - mondom elmerengve.
- Mi a baj? - hangja az anyukás törődéssel cseng.
- Tudod az álom meg Peti meg, hogy a szomszédban lakik. Na az nem álom. Tényleg ott van. -húzom el a szám. Megjön a pincér a rendelésünkkel.
- Kinek adhatom a hosszú kávét? - kérdi.
- Oh rakja csak a székre, úgyis olyan gyenge. - valahogy szükségét érzem a kötekedésnek.
- Nekem lesz.- szól gyorsan közbe a Márti. A pingvin elém rakja a melange-omat és sértődötten lelép.
- Ne legyél már ennyire harapós, mert nem tudom mit csinálok veled.
Dorgálása hatással van vissza fogok a pofámból.
- OKÉ!
- Szóval a Peti az az a Peti aki azt csinálta veled a középsuliban?
- Igen az. Nagyon is az.
- Most mi lesz?
- Semmi. Nem költözök el. Egyébként írt levelet. - szürcsölöm a mézes kávém.
- Na, és mit írt? - megcsillan a kíváncsiság a szemében.
- Nem tudom.
- Mi az, hogy nem tudod? - Még ezt a meglepődést...
- Egyszerűbb ha elmesélem az egészet. Szóval tegnap megyek haza erre az ajtó alatt becsúsztatva ott találom a levelet. Mindössze annyi volt ráírva a borítékra, hogy Peti. Mivel nem akartam elolvasni, és azt akartam, hogy ezt ö is tudja, hogy nem akarom elolvasni, bedobtam a levelet a postaládájába, majd elmentem otthonról. Mire haza értem megint ott volt a levél ahol ennek előtte csak a felírat annyival bővült, hogy kérlek.Természetesen megint nem olvastam el.
- Értem. Szóval nem is vagy kíváncsi egy kicsit sem mit írt neked?
- Nem. Vagyis igen egy kicsit igen.
- Akkor legközelebb olvasd el.
- Gondoltam már rá én is.- vigyorgok.
- Ne vigyorog te gazember. Na viszont nekem mennem kell, mert munka van. - majd homlokon csókol és már sehol nincs. Én is gyorsan lehúzom a maradékot. Elnyomom a cigim és kifizettem a kávékat. Adok a pincérnek bőséges borravalót. Látom rajta a megbocsátás jeleit. Elindulok hazafelé. Hamar hazaérek lévén nem is voltam nagyon messze. A zuhany alá állok. Most már kint van a törölközőm. Ügyes vagyok. Elindulok vásárolni.Kell ide pár dolog. Először is egy szőnyeg tuti nem ártana. Gyorsan fogom magam és elindulok az áruházba.
Nem telik el húsz perc és a szőnyegek között sétálgatok. Jön egy eladó.
- Jó napot! Segíthetek?
- Jó napot! Igen. E heti lottó számok? - néz rám bután. Nehezen megy a reakció.
- Sajnos azt nem tudom megmondani - mondaná tovább ha nem szakítanám félbe.
- Jó. Akkor egy olcsó szép szőnyeget keresek. Ha tudta volna akkor a drágább is megtenné. - vigyorgok.
- Tessék utánam jönni. - mondja félig röhögve. Mutogatja a szőnyegeket. Kiválasztok egy átlagosan átlagosat. Fizetek. Megköszönöm a segítséget és lelépek. Gyorsan megyek tovább a műszaki boltba. Kell vennem egy tévét. Gyors vagyok hip-hop ott termek. Nézegetem a tévéket. Egy újabb eladó közelít. Megakad rajta a szemem. Magas, vékony, jóképű. Odalép hozzám.
- Szia. Segíthetek? - szép mosoly.
- Hát te tuti tudnál.
- Hogy?
- Igen segíthetnél. Valami jó tv-t keresek. Legyen vékony és jóképű. - előveszem legszebb mosolyom.
- Akkor gyere utánam mutatok párat. -majd megfordul és elindul, közben magyaráz valamit a tévékről. Én hangosan hümmögök miközben az jár az agyamban, hogy meg kellene érintenem a hátsóját. Erre mondják, hogy formás. Teljesen belemerülök a látványba. Mire hirtelen megáll és én nekiütközök.
- Bocs elbambultam.
- Igen. Láttam. Semmi baj. - Miért vigyorog ez ennyire? Valahogy megpróbálok arra koncentrálni, amit mond, de nem nagyon megy. Végül mivel fogalmam sincs miről beszélt eddig megkérdezem tőle melyiket venné meg és az lesz az én tévém. Megbeszéljük, hova kellene szállítani.
- Mikorra ér oda? - kérdezem.
- Egy órán belül semmiképp. Olyan másfél óra.
- Az úgy nagyon jó. Addigra otthon leszek.
- Még a telefonszámod elkérhetem? - újabb boxerbe olvasztó mosoly.
- Addigra biztos haza érek. Ha nem muszáj nem adnám meg.
- Nem is a szállítás miatt. Nekem kellene. Saját felhasználásra. - hatalmas csodálkozás a fejemen. - Bocs. Biztos félre néztem értettem valamit. - mondja kicsit zavarban.
- Nem dehogy. Csak meglepődtem. - és már hadarom is a számom.
Elköszönök. Haza indulás előtt beugrok venni pár konyhai eszközt.
Alig, hogy hazaérek megjönnek a szállítok. Miután elmennek hamar kicsomagolom a tévét és nem telik bele öt perc és kábel lóg a fülemből is. Mivel nem értek az ilyenekhez csekély másfél óra és össze van kötve a dvd lejátszó meg a tv meg a kábeltévé. Nagyon rendben. Végre némi hangzavar. Leterítem a szőnyeget. Na így egész olyan, mintha otthon lennék. Eldőlök az ágyon. Bambulom a tévét. Csörög a telefonom. nem ismerem a számot. Sejtem ki lesz az....
