Tizedik fejezet:
Reggel korán kelek. Csörög a óra. Reggeli rutint végig zongorázom. Kávé, cigi, zuhany, cigi, öltözködés, cigi, indulás, cigi. Bent ülök a kocsiban mikor észreveszem, hogy elfogyott a cigim. Gyorsan megállok egy benzinkúton, úgyis kell tankolnom. Megteszem mit kell, majd újra kocsiba szállok. Mikor odaérek a nagy üzletház parkolójába hely már alig van. Gyorsan lecsapok egy helyre. Kiszállok. Felnézek a nagy egyhangú épületre. Szürke és magas. Modern, vagy inkább túl modern. Elindulok az ötödik emeletre az irodámba. Nem találkozok a portáson kívül senkivel. A lift felvisz. Belépek az irodámba. Az asztalomon, ami a hatalmas ablaknak háttal van, magasan állnak az akták. Nem nagyon örülök. Gyorsan kávét főzők. Egyedül az én irodámban van kéváfőző. Nem véletlen, én hoztam. Azóta mindenki ide jár kávézni. Gyors iszok egy csészével, kihasználva azt az időt, amíg be nem ér a főnök. Nem azért mert nem szereti ha munkaidőben kávézok, csak szeretem nyugalomban meginni a kávém. Leteszem az üres csészét a tálcára már nyílik is az ajtó. Drága főnököm az. Kopasz fején megcsillan a neonfény.
- Szép reggelt. -mondja mély baritonján.
- Neked is. Kérsz kávét?
- Igen azt nagyon meg tudnám köszönni.
- Mondjuk annyira, hogy haza engedsz?
- Mi van megijedtél az íróasztalodtól? - kérdi vigyorogva, úgy hogy gyönyörű műfogsorának mind a harminckét darabja látszik.
- Csak egy kicsit... - vallom be őszintén.
- Elbánsz vele hamar. - közben csapkodja a hátam kicsi kövér kezével.
- Ha ez lenne a biztatás elég rosszul sikerült. - dobom be legszebb mosolyom.
- Tudod, hogy te vagy a kedvenc meleg alkalmazottam.
- Én vagyok az egyetlen meleg alkalmazottad.
- Miért? Szerinted az új gyerek nem az?
- Talán tetszik, hogy kíváncsi vagy rá?
- Hülye.
- Na jó. Nem az. Szerintem nem az.
- Akkor mentem. Mert dolgom van. Majd még jövök.
- Oké. Menj én meg, mint a kedvenc meleg munkaerő nekilátok a rabszolga melónak.
Kifele menet lerakja a bögréjét és elnyom egy halk köszönömöt. Neki látok munkámnak. Hatalmas örömöket most valahogy nem lelek benne. Tudnék még aludni. Na de munka van. Lassan vánszorognak a percek. Valaki kopog.
- Gyere! - kiáltom. Ajtó nyílik és a főnök titkárnője lép be. Fiatal arca sima mintha ráfeszítették volna a koponyájára. Én csak Trixinek hívom, de az igazi neve Ági. Belép. Hosszú szőke haja ki van engedve. Rám néz kék szemeivel.
- Szia Trixi.
- Szia Áki. - Végig nézek rajta és megdöbbenve veszem észre, hogy bőrszoknya van rajta. Persze mini. Kis top, amin majdnem kibuggyannak a kannák.
- Mi van ma kurvának öltöztél vagy csak meg akarod szilárdítani az állásodat? - vigyorgok.
- Milyen buzi vagy ma. Egyébként az utóbbi. - vigyorog.
- És egyébként mi a helyzet?
- Semmi. Csak jöttem dumcsizni meg kávézni. Szünetem van.
- Jó neked. Én meg tele vagyok munkával. El sem hiszem eltűnök pár napra és nincs aki megcsinálná helyettem a dolgokat. - Trixi csak néz. Nem mond rá semmit. Tölt magának egy kávét. Régóta jóban vagyok vele. Egy igazi szőke nő, ami a viccek főszereplője. Szeretem a csajt. azt hiszem ö is engem. Bár csak itt szoktunk kommunikálni, mégis közel áll hozzám.
- A főnök elment tárgyalni a város másik felébe.
- Nem baj legalább nem kell dolgoznod.
- Igaz. Segítsek neked?
- Áhhh elbírom egyedül is azt hiszem. Kéne enni egy kicsit most már.
- Hoztál kajcsit?
- Igen. A benzinkúton vettem diós búrkiflit.
- És mivel van töltve?
- Trixi... gondolkodj.
- Miért?
- Baszki búrral van töltve.
- És az mire hasonlít?
- Jaj ne csináld már Trixi! Mondom D-I-Ó-S búrkifli.
- Ja bocsi. - mosolyog.
- Jól van. Szőke vagy elnézem. - Elkezdek enni. Jól esik a gyomromnak.
- Mi a helyzet a Csabival?
- Honnan tudjam? Tudod, hogy nem vagyunk együtt. - mondom teli szájjal.
- Hanem? - néz rám édesen.
- Szétmentünk. Elváltak útjaink.
- Elköltöztél?
- Igen el. A múlt hétvégén.
- Jaj akkor most szingli vagy?
- Nem. - nézzek felfelé. Ma nehezen viselem a hülyeségét.
- Akkor most van barátod vagy nincs?
- Nincs te igen sötét.
- Oké te kis méreg zsák. - nyújtja ki a nyelvét, amitől akarva akaratlanul is elmosolyodok.
Pár szóban elmesélem a randimat a Zolival.
- Jaj ez tök gáz. - húzza el a száját.
- Nekem mondod. Nagyon mérges lettem miatta akkor, de most már csak mosolygok rajta, de azért sajnálom az asszonyt.
- Én nem is tudom mit tennék ha megtudnám az én kis mókuskámról, hogy az. - próbál belegondolni a helyzetbe, majd mutatja az erősen gondolkodok valamin figurát. Egyébként csak, hogy képet kapjunk a mókuska egy nagydarab kigyúrt állat, hasonlóan kevés IQ- val, mint Trixi. Közben visszatérek a munkához. Trixivel beszélgetek közben fogynak az akták. lassan már átlátok az asztal felett úgy, hogy nem kell ugrálnom hozzá. Ma nem megyek ebédelni, mert akkor előbb leléphetek. Trixi lelép. Még páran benéznek hozzám, de csak a kávé miatt. Persze mindenki mond néhány szót. Hamar itt a munka vége. Nekiállok készülődni. Belép a főnök.
- Na milyen szépen dolgoztál ma.
- Éljen kapok prémiumot.
- Naaaa!!! Hova gondolsz? - már megint az a fogsor. Persze tudom, hogy úgyis kapok. Mindig kapok.
- Nem is kell. A végén még jobban élnék, mint te.
- Jól van elég a viccből. Holnap reggel az irodámban kezdj és hozz magaddal kávét is.
- Oksa.
- Szia. - tűnik el az ajtó mögött.
- Szia. - köszönök én is el leginkább az ajtótól.
Egyenesen haza megyek. Semmi kitérő. Így is tiszta hullának érzem magam. Még be sem lépek az ajtón és már csörög is a telefonom. Gyorsan előkeresem a kis táskámból.
- Egen? - nyögöm bele.
- Cia Mucika. Azért hívcsizlek, mert itt vok az Angyiba és egy igen helyesz paszika kereszett téged.
- Ohh.. És ki volt az?
- Nem tom Mucika.
- De jó! - húzom el a szám. - És mit akart?
- Nem mondta.
- Egyre jobb! - már annyira el van húzva a szám ha tovább csinálom elszakad. - És hogy néz ki?
- Jól. Nagyon jól. Magaszszportos. Olyan azonnal moszt dugj meg feje volt.
- Na ez nagyon sok mindenkire igaz. Nem vagy valami nagy segítség.
- Na tudod ki hívjon fel ezek után?
- Jó nem úgy gondoltam. Tudod, hogy szeretlek.
- Tudom. Mondtam neki, hogy pénteken megtalál itt, mert velünk rázod aszt a formász kisz popszid.
- Nem tudom jól tetted vagy sem, de most már mindegy. Kösz hogy hívtál. Puszillak.
- Én isz te kisz punci.
Na vajon ez megint ki lesz? Majd kiderül. Zuhanyzás után kinyúlok az ágyon. Jó most egy kicsit feküdni. Nagyon sok minden történt ez elmúlt egy hétben. Kezdem azt hinni, hogy az életem egy idióta beteg író agyszüleménye. Először is itt van ez a csúnya albérlet, ami nem a legjobb, de elvagyok vele. Majd itt van Peti a szomszédban. Nem is értem minek? Mit akarhat? Barátságot. Minek? Nekem már meg vannak a barátaim. Nincs rá szükségem. Vagy bocsánatot akar kérni? Vagy csak el akarja mesélni mi miért történt? Miután kijöttem a kórházból anyunak elmeséltem mi történt. Elmeséltem neki mindent. Másik városba mentem suliba. Azóta nem is beszéltem Petivel. Mennyi kérdés és még nem értem a végére. Ki ez a titkos idegen? Ki keres engem pont az angyalban, akit a város fő melege sem ismer? És még egy kérdés. Mit akar a főnök tőlem, hogy reggel az irodájában kell kezdenem? Na jó erre kevés az este. Inkább alszok egy nagyot. Nem is kell altató. Nagyon fáradt vagyok.
