Tizennegyedik fejezet:
Reggel csörög a telefon. Kivételesen csak az ébresztő az. Nem akarok felkelni. Magamban pufogok, amíg le nem kapcsolom a telefont. Kimászok az ágyból, majd átesek az asztalon. Ez fáj. Hihetetlen. Látszik nem aludtam ki magam. Kibotorkálok a konyhába és csinálok egy erős feketét, mivel az agyamban ordít egy hang, ami azt üvölti, hogy KÁVÉ KÁVÉ KÁVÉ. Bár magamhoz nem térek, azért jóval szalonképesebbnek érzem magam, mint a koffein előtt. Reggeli tortúra beindul. Zuhany öltözködés. Még maradt időm egy feketére. Gyorsan megiszom és már indulok is. Kilépek az ajtón. Elnézek a lépcsőház irányába és látom Peti ott fekszik az ajtaja előtt. Magamban jót nevetek és megpróbálom hangtalanul bezárni az ajtót. Hála égnek sikerül. Elindulok szinte lábujj hegyen nehogy felébresszem. Ez is sikerül. Eddig príma a reggel. Leérek az autómhoz. Szinte nem telik bele idő és már a nagy forgalom kellős közepében vagyok. A dugóban van időm gondolkodni. Ma kell válaszolnom a főnöknek. Kicsit izgulok. Kiverekedem magam a dugóból és fél óra elteltével ott is vagyok a nagy szürke beton építmény előtt. Kezemben a papírokkal lépek be az épületbe. Egyenesen a főnök irodájába indulok. Belépek az ablaktalan helyiségbe. Trixi már ott ül az asztalánál. Megpillantom és már tudom, hogy a cégfeje nincs az irodában. Ugyanis Trixi a körmét reszeli.
- Szia Trixi. - vigyorgok.
- Szia. Főnök még nincs bent.
- Azt látom. Vagyis gondolom, mert a körmödet reszeled. Mi a helyzet?
- Jaj jó hogy kérdezed. Mutatok valamit.- lerakja a reszelőt és mutatja a kezét, amin egy kis köves aranygyűrű ékeskedik.
- Húúú. Csak nem? - én csodálkozok, Trixi vigyorog.
- De. Mókuska végre megkérte a kezem. Tök édes volt.
- Na gyorsan mesélj, amíg a diktátor ide nem ér.
- Ohh olyan kis édes volt. Az az igazság, hogy ez a második gyűrű. Az elsővel történt egy kis malőr.
- Milyen malőr? Nem volt jó a méret?
- Hát nem teljesen. Ugyan is az történt, hogy az én kis mókuskámmal elmentünk pénteken vacsizni. Ö beletette a gyűrűt a pezsgős poharamba. Gondolta észreveszem. De annyira szomjas voltam, hogy koccintás után lehúztam a pezsgőt a gyűrűvel együtt. - próbálom vissza fojtani a nevetést. Kevés sikerrel. - Szóval az kórházban kötöttünk ki. Felsértette a gyűrű a nyelőscsövem.
- A nyelőcsöved Trixi. - már rázkódok a nevetéstől.
- Ja azt. Persze nem csináltak semmit csak kaptam egy hashatót. - eddig bírtam. Teli torokkal nevetek. - Nem olyan vicces. - megsértődött egy kicsit.
- Jól van ne haragudj, de azt be kell látnod nem hétköznapi a sztori. - fogom vissza magam.
- Na jó tényleg nem. Szóval kijött a gyűrű, de nem voltam hajlandó belenyúlni, így lehúztam a wc-én. Mókuska meg elment és vett másikat. Szóval édes volt.
- Na jó tényleg édes volt és gratulálok.
- Köszike.
Nyílik az ajtó. Belép a fővezér. Kopasz fején megvillan a neonfény.
- Jó reggelt. - köszönünk egyszerre Trixivel.
- Jó reggelt. - köszön a főnök. - Ákos beszélhetnénk a te irodádban? Csak mert meginnék közben egy kávét.
- Persze. Akkor megyek és lefőzők egyet.
- Rendben. Én is mindjárt megyek csak telefonálok egyet.
Átlibbenek a folyóson. Bekészítem a kávécsináló csoda szerkezetet. Már ontja magából a kávét mire a főnök odaér. Leülünk az asztalhoz. Kávé gőzölög előttünk.
-Szóval akkor csapjunk bele. - szólal meg a főnök.
- Csapjunk.
- Elfogadod a pozíciót?
- Igen. Elfogadom, de azért lenne pár kérdésem.
- Gondoltam. Előbb elmondok mindent és utána ha esetleg lenne még kérdésed felteheted. Szóval, hogy miről van szó azt tudod. Húsz emberből álló munkaállomást kellene vezetni. Tíz embert én választok ki, tízet pedig te, és a csapat fele innen a meglévő emberállományból kerül ki és tíz új felvételis lesz. Igazából ennyi lenne a dolog. Ez a hét a meghallgatás hete. Hirdetés mai nappal bekerült az újságokba és természetesen azt internetre. Szóval ez a hét ebből fog állni. Pénteken elmegyünk és bemutatlak a cég vezetőjének akinek a munkát végezzük. Megmutatom az iroda épültet, amiben dolgozni fogtok. Kérdés?
- Igen lenne. Milyen munka területekre és milyen iskolai végzettséggel rendelkező emberekre van szűkségünk.? - elém tol egy papírt.
- Ide mindent leírtam. Azt is kit megy innen a cégtől, meg azt is milyen posztokra kell embert felvenni. Ja és egy kis meglepetés. Trixi lesz a titkárnőd. - mosolyog.
- Ez tényleg meglepetés.
- Van még valami kérdés?
- Semmi.
- Jó akkor holnap reggel találkozunk. Menj nyugodtan haza. A céges emailcímedre jönnek az önéletrajzok. - és feláll az asztaltól evvel is jelezve, hogy a megbeszélés a végéhez érkezett.
- Rendben.
- Szia.
- Helló. - ajtó csukódik be mögötte.
Kocsimban ülök. Lassan hajtok nem sietek sehova. Gondolataimban vagyok merülve. Megijeszt a telefon csörgés. Megnyomom a zöld gombot.
- Szia Szivike. - szólok bele a telefonba.
- Szia. Mizújs?
- Kávézunk?
- Persze. Itthon vagyok még. Csak később kell mennem dolgozni.
- Oksa akkor 15 perc múlva Zombi?
- Rendben.
- Akkor szia.
- Szia.
A Zombi felé veszem az irányt. Forgalom nagy kések öt percet. Márti barátnőm már a kávézóban vár rám. Beballagok a sarokban lévő asztalhoz.
- Szia Szivike. - puszilom meg.
- Szia. Na mesélj. Mi a helyzet?
- Előléptettek.
- Na az jó hír. - mosolyog rám Márti.
- Igen jó.
Leadjuk a rendelést és elmesélem neki Petit. Megvárja a történet végét.
- Biztos vagy benne, hogy csak hazudott mikor azt mondta, hogy szeret? - kérdi.
- Igen biztos. Csak a lelkiismerete nem bírja. Hazudna cifrábbat is csak ne legyen neki rossz érzése.
- Szerintem nincs igazad. Bár nem ismerem Petit, de szerintem nem hazudik. - mondja magabiztosan.
Beszélgetésünket elterelem más irányba, de sikerült neki bogarat tenni a fülembe. Egy óra telik el kellemes beszélgetéssel. Márti elindul munkába. Én fizetek és lépek haza. Gondolkodom azon, amit a Márti mondott. Mi van ha tényleg nem hazudott. Mi van ha tényleg igaz, amit mondott a Peti. Áh hülyeség. Haza érek. Leparkolok és mászok a lépcsőkön. Nem az én ajtóm előtt állok meg. Bekopogok Petihez. Peti kinyitja az ajtót.
- Szia. Megint rossz helyre kopogtál? -kérdezi.
- Nem. Csak kérdezni akartam valamit. - mondom bunkón.
- Igen? - kérdi meglepetten.
- Igaz amit tegnap este mondtál?
- Mire gondolsz? - elkerülnek a gödröcskék.
- Tudod te jól mire gondolok.
- Hát. Nem. Nem igaz. Csak beszélni akartam veled. Gondoltam hátha akkor beszélsz velem.
- Tudtam. Te mekkora egy szemét vagy.
- Tudom.
Elindulok az ajtóm fele. Gyorsan kinyitom és csapom is be magam mögött. Mekkora egy szemét. Hihetetlen. Tudtam. Lefekszem az ágyamba. Mérges vagyok. Nagyon mérges. Csak tudnám miért. Mit gondoltam? Mi lesz ha nem hazudott? Semmi. Lassan megnyugszom. Előkeresem a könyvem. Olvasok. Elálmosodok. Ruhában alszok el. Megint róla álmodok. Álmomban azt mondja igazat mondott, de akkor sem hiszek neki...
