Tizenegyedik fejezet:
2. rész
Bár későn feküdtünk korán kelünk. Én ébresztem Verát, majd felhívom a Rékát. Megbeszéljük, hogy hol és mikor találkozunk. Kávéra lenne szükségem. Zuhanyzást gyorsan elintézzük. Persze én már régen készen vagyok mikor Vera még készülődik. Röpke fél óra és el is készül. Lemegyünk az autóhoz és elindulunk a Rékához. Benyomom a rádiót. mindjárt fel is hangosítom. Verával üvöltve énekeljük, hogy Isztambul. Dolly-t nem is halljuk annyira megy az éneklés. Nagyon szeretjük a rock'n roll-t. Jól kezdődik ez a nap. vigyorgás éneklés. "S álmodok, hogy csörögnek ott a jampecok, s hányan értik azt, hogy I love You, Vapp-bap, subi-dubi-dú!" Természetesen eltévedünk egy kicsit. Ez van nem ismerem Pestet. Gyorsan meghallgatom milyen tippet ad a GPS. Evvel a kis segítséggel hamar odatalálunk.
Bemegyünk a Rékához.
- Gyorsan elkészülődök és akkor elmegyünk vásárolni, de előtte megiszunk valahol egy kávét és kitaláljuk mi legyen az ebéd.
- A te kocsiddal megyünk?
- Én biztos avval megyek. - mosolyog.
- Te akkor megyünk mi is veled, mert úgyis ide jövünk vissza.
- Jó rendben.
Beszállunk a Réka fekete autójába és elindulunk. Aréna Plázaba megyünk. Beülünk a kávézóba. Mindenki megrendeli magának a kávéját. Hamar meg is kapjuk. Réka felém fordul és megszólal.
- Tegnap megúsztad, de ma már megkérdezem. Mi van Csabival, csak mert nem nagyon akartál nyilatkozni a telefonban. - kérdő tekintet.
- Igen erre én is kíváncsi vagyok. - kontrázik rá Vera is.
- Semmi különös. Elköltöztem ennyi.
- Ákos hat év után nem lehet csak ennyi. Miért? Hogyan? Tessék elmondani. - erősködik Réka.
- Az az igazság kicsit vak voltam, mert nem vettem időben észre, hogy nem működik úgy ahogy kellene. Nem volt rossz. Az az igazság, hogy nem volt semmilyen. Olyanok voltunk, mint két barát akik egy ágyban alszanak. Kihűlt ez az egész, erre Csabi hívta fel a figyelmem. Nehéz volt elszakadni, de szükséges volt. Kicsit fájt, de rá kellett jönnöm, hogy ez a megoldás a jó. Meg amikor eljöttem azt vettem észre, hogy nem is bánom annyira. Nem tudom, hogy melyik érzés volt bennem az uralkodó, Csabi hiánya vagy a megkönnyebbülés, hogy eljöttem.
- Nem lehetett volna megmenteni a kapcsolatot?
- Réka... Szerintem nem. Bár az is lehet, hogy nem is akartam.
- Nem szar egyedül? -kérdezi Vera.
- És hogyan osztozkodtatok? Ott volt egy berendezett lakás. Te jöttél el és otthagytál mindent? - kérdi Réka.
- Jaj ez a kérdés áradat. Igen ott hagytam mindent. Nekem magasabb a fizum, mint neki, de havonta fizet nekem egy kisebb összeget egy ideig. Az pont fedezi azt a csúnya lyukat, amit bérlek. Egyébként a kocsit, mint láttátok is elhoztam. És igen nem jó egyedül, de még nem fordultam be. Viszont volt egy randim, ami elég szarul sikerült, mert nem volt elég, hogy alig értem hozzá a pacákhoz és rögtön jó volt neki, még az is kiderült, hogy házas.
- Na ez szép. - húzza el a száját Vera. Persze Réka csak vigyorog. Mindjárt kitör belőle a röhögés.
- Te mekkora szerencsétlen vagy. - és már röhög is.
- Én? Talán ez a hülye aki megházasodott.
- Csak te járhatsz így. Te szerencsétlen. - még mindig röhög.
- Na jó ejtsük a témát. - mondom fanyarul. - Vera veletek mi a helyzet, mert tegnap ez nem került szóba. Esküvő?
- Ahhoz pénz kellene. Meg nem is nagyon vágyom olyan nagy összejövetelre, viszont a család miatt kell, meg szerintem Peti is szeretné. Szóval nem tudom mikor lesz, de nem mostanában.
- Meg tudom érteni. -mondja Réka.
- Tényleg Petiről jut eszembe. Emlékeztek miért jöttem át annak idején a másik sulimból?
- Igen. - válaszol Réka. Vera is bólint.
- Szóval az a Peti lakik a szomszédomban.
- És történt valami? - hallom Vera hangját.
- Igen. Írt egy levelet, amit vagy háromszor bontatlanul juttattam vissza hozzá. Persze a végén elolvastam. Bocsánatot kért. Illetve szeretne velem beszélni. Nem tudom mit tegyek.
- Az egy szemét. - vágják rá szinte egyszerre.
- Igen az. De régen történtek ezek a dolgok. Nagyon régen. Elgondolkodtam, hogy beszéljek vele. Nem tudom mit tegyek. El is napoltam a dolgot.
- Szerintem hagyjad.
- Réka én már nem haragszom rá. Azt hiszem.
- Akkor is egy féreg.
- De vajon mit akarhat? - kérdezi Vera.
- Nem tudom.
- És érdekel? - egy újabb kérdés Verától, melyre nem tudom a választ.
- Nem tudom, de beszéljünk másról. Elmondtam, aztán ha valami történik még, akkor majd visszatérünk rá.
- Fizessünk azt menjünk vásárolni. Húsleves lesz és pörkölt. Eldöntöttem helyettetek is. - mondja Réka magabiztosan.
- Jó lesz. Akkor most megyek és fizetek. - és már állok is fel a piros bőr székről.
- Én addig elugrok a mosdóba. - mondja Vera.
- Megint az állandó kézmosás. - vigyorgok.
- Igen az.
Mindenki elintézi amit akart. Elindulunk vásárolni. Gyorsan mindent megveszünk. Lassan tizenegy óra. Elindulunk Rékáékhoz. Hamar odaérünk. Réka rögtön nekiáll főzni. Nem nagyon tudunk segíteni, mert nem férünk be a kis konyhába. Ez egy egy emberes konyha. Bekapcsoljuk a tévét és azt bámuljuk. Politikai műsor. Elmondjuk nézeteinket. Megállapítjuk, hogy fel vagyunk háborodva. Míg készül az ebéd előkerül egy pakli solo kártya. Jókat nevetünk és kártyázunk. A zsuga parti kellős kézepén megcsörren a telefonom. Gyorsan felveszem. Hamar le is rakom.
- Te Vera, dolgozol holnap?
- Nem.
- Urad dolgozik ma vagy holnap?
- Nem. Miért?
- Csak mert a szállásról hívtak és el kellett volna hagyni a szállást délig és mivel nem tettük meg ki kell fizetni még egy estét. Viszont én nem akarok maradni. Leutazhatna akkor az urad és itt lehetnétek még egy estét ha már mindenképpen ki kell fizetni a szállást.
- Oksa. Felhívom és megkérdezem.
Rögtön nyúl is a telefonért. Kimegyek rágyújtani. Két sluk és csatlakozik hozzám Vera is.
- Peti benne van. Egy óra múlva indul a vonat.
- Készen van az ebéd. - szól ki Réka az ajtóból. - Gyertek enni.
- Mindjárt megyünk. - szólók vissza.
Gyorsan elszívjuk a cigit. Bemegyünk. Jól sikerült az ebéd. Belakmározunk.
- Köszönöm az ebédet Réka.
- Egészségetekre.
- Köszi. - mondja Vera is.
- Na Vera akkor, hogy legyen? Nekem kellene aludnom egy kicsit mielőtt elindulok, mert elalszok vezetés közben. Gondolom te maradsz.
- Persze. Réka elviszel, majd a Keletibe?
- Igen.
Elköszönök és visszamegyek a szállásra. Kifizetem a portán a plusz egy éjszakát. És felmegyek a szobába és bebújok az ágyba.
Másfél óra múlva kelek fel. Összepakolom a cuccaimat. A portán leadom a kulcsot. Előkeresem a telefonom és felhívom Verát.
- Szia. Én most indulok hazafelé. A kulcs a portán van. Ki van fizetve a szállás.
- Köszi. Akkor jó utat majd beszélünk.
- Rendben. Rékát puszilom. Petit meg üdvözlöm.
- Átadom. Pusszancs.
- Szia. Puszi.
Beülök az autóba. Üvöltetem a rádiót és elindulok hazafelé. Sokan vannak az úton. Három óra mire hazaérek. Már sötét van és elfáradtam a vezetésben. Gyorsan felugrálok a sok lépcsőn. Belépve az ajtón csak ledobálom a cuccaimat. Gyors zuhany és már fekszem is be az ágyba. Előveszem a főnöktől kapott aktát és újra elolvasom. Gondolkodok, hogy elfogadjam az ajánlatot vagy sem. Egy óra elteltével félre rakom a papírokat és bekapcsolom a tévét. Valami régi film megy benne. Fekete fehér fények töltik be a szobát. Elkap az álom. Magamra húzom a takarót és alszok egyet.
