Tizenötödik fejezet:
Késő délután kelek. Kint már sötétedik. Feltápászkodok az ágyról. Iszok egy laza kávét. Bekapcsolom a tévét. Persze nem megy semmi érdekes, mint általában. Petin gondolkodok. Mostanában egyéb sem jár a fejemben. Eszembe jut lehet beszélni kéne vele. Meg kellene hallgatni. Talán akkor vége lehetne ennek a "kálváriának". Csak az a baj, hogy nem tudok normálisan beszélni vele. Mindig azt keresem, hogy lehetnék a leglekezelőbb vele. Nehéz ellenállni a kísértésnek. Na jó, megfogadom megpróbálom. Rendbe szedem magam, kiiszom az utolsó kortyot a bögrémből és átmegyek hozzá. Odaérek az ajtajához bekopogok. Hamar kinyitja az ajtót.
- Szia. - csodálkozik.
- Szia. Beszélhetünk ha még mindig szeretnél. - csend. - Persze csak azután miután felvetted az álladat a padlóról.
- Bocs. Csak elég meglepő, de inkább nem kérdezek semmit. Gyere be.
- Inkább te gyere át hozzám főzők egy kávét.
- Nem kávézok.
- Ember vagy te egyáltalán?
- Hm?
- Mindegy. Van tea is.
- Oksa.
Elindulunk az én lakásomba. Belépünk. Leültetem a kanapéra, ami az ágyam is egyben, én meg kimegyek a konyhába teát csinálni.
- Elég visszafogott a bútorzat. - néz körül.
- Igen. Nem rég költöztem be. Ez volt itt. Nem vettem még tévén meg szőnyegen kívül semmit. Nem is töltök itt sok időt. Mivel csak zöld tea van itthon azt kapsz. Megfelel? - nem mintha érdekelne...
- Igen. Jó lesz.
Gyorsan elkészítem a teákat. Most én is azt iszok. Kezemben a gőzölgő teával lépek be a szobába. Leülök a kanapéra mellé és a teát leteszem az asztalra. töltök neki is meg magamnak is.
- Ott a cukor meg a citrom. Rakj bele amit akarsz. Én üresen iszom. - beízesíti a teát. - Na akkor beszélj. Mit szerettél volna velem közölni?
- Igazából semmit. Csak nagyon egyedül vagyok. Gondoltam beszélhetnénk. Meg hát tudod ami akkor történt.
- Az nem érdekes elmúlt. - vágok a szavába. - Régen volt.
- De nem tudod az okát.
- Nincs rá ok. De már mindegy is. Erről kérlek ne beszéljünk.
- Rendben.
- Akkor mesélj mi van veled? Hogy kerültél ide?
- Éppen válófélben vagyok.
- Ohh. Gyerek?
- Áááá. Dehogy. Nincs. Csak három évet voltunk házasok. Összesen öt évet voltunk együtt. Nem működött. Vége. Kicsit bánom, de leginkább már nem érdekel.
- Értem. - eszembe jut Csabi. Kicsit hiányzik.
- Veled mi a helyzet?
- Én még mindig meleg vagyok. - csak nehogy elfelejtse.
- Tudom. Pár hírt hallottam rólad. Leginkább ezt.
- Persze. Ez érdekes az embereknek. Pláne abban a hülye kis faluban.
- Hát igen. És van valakid?
- Nincs. Én is most vagyok túl egy hosszú kapcsolaton. Valahogy úgy vagyok, mint te csak nekem nincs válóperem. - mosolygok kicsit kényszeresen.
- Hát igen - rántja meg a széles vállát. - nem egyszerű az élet.
Az este további részében sok mindenről csevegünk. Érdekes, hogy jó vele beszélgetni. Gyorsan telik az idő. Észre sem veszem és már éjfél is elmúlik. Filmek kerülnek szóba. Kezd elfogyni a téma, de nem vagyok álmos. Jön az ötlet, hogy nézzünk egy filmet. Miért is ne. Valami vígjátékot hoz át. Nekem mindegy. Elkezdjük nézni a filmet. Hamar elálmosodok. Észre se veszem és már el is alszok.
