Nyolcadik fejezet:
Reggel fáradtabban kelek, mint ahogy lefeküdtem. Agyam lüktet, mintha másnapos lennék pedig erről szó nincs. Kitapogatom az utat a konyhába. Kávét főzök. Míg a frissítő fekete fől elbotorkálok a WC-be. Mire végzek már érzem a kávé frissítő illatát. Gyorsan töltök. Kevés cukor sok tej. Az első korty végig folyik a torkomon és már jobban is vagyok. Cigi után kotorászok. Éljen az egészséges életmód. Sebaj engem ez indít be reggel. Három szál cigi és egy fél liter kávé után szalonképesnek érzem magam. El kellene menni boltba. Valami étek félét nem ártana haza hozni, mert a hűtő tök üres. Felöltözök elindulok a sarki kis boltba. Öltözködés fogmosás és már indulok is. Ráérősen szedem a lépcsőfokokat. Kiérek a hideg utcára. Nem túl sokan vannak az utcán. Nyilván így kilenc óra körül már sokan dolgoznak suliban vannak, vagy alszanak még vagy már. Nincs messze a bolt csak két sarokra. Ötszáz méter megtétele és egy szál cigi után oda is érek. Belépek a boltba. Az eladó leány a pult mögött olvas valami könyvet. Hosszú szőke haja szorosan hátrafogva. Elsőre azt hiszem, hogy ázsiai a csaj, de rá kell jönnöm nem az csak a copf teszi. Nem tudom mit egyek. Természetesen a bolt tömve van árúval, csak hát így reggel nem vagyok valami határozott. Végül a rántotta mellett döntök. Meg veszem az alapanyagokat és már indulok is hazafelé. Hazaérve újra ott vár a levél az ajtó előtt. kezd nagyon idegesíteni a dolog. Gyorsan lepakolok a konyhában és a levéllel a kezemben leülök az ágyra.
A levelet az asztalra teszem és az ágyon hátradőlve figyelem. Nem gondolok semmire, csak nézem a fehér borítékot üres fejjel. Nem tudom mennyi idő telik így el. Egyszer csak fel ugrok megfogom a borítékot és feltépem. Kiveszem a levelet, közeben valami kiesik a borítékból. Lehajolok. Egy kép az. Emlékszem erre a képre. Nekem is megvolt, de kukában végezte, mint minden ami vele kapcsolatos volt. Egy nyári napon készült. Emlékszem sikerült megszereznünk Peti apjának a fényképezőgépét. Természetesen nem digitális volt. Vagy hatvan képet csináltunk, persze csak ez az egy sikerült. Akkor döntöttük el fotósok biztos nem leszünk. Ketten vagyunk rajta. egymás mellett állunk összekapaszkodva. Én Petit nézem, Peti meg a fényképezőt bámulta. Milyen helyes fiú volt már akkor is. Lányos vonásai itt-ott férfiasba kezdtek átmenni. Vékony sportos. Szögletes áll barna haja szürke szemébe lógót. Olyan magas mint én. Orra hosszú egyenes. Arcán gödrök, de imádtam ezeket a gödröcskéket. Én is más voltam akkor. Sima arc rövid barna haj. Vékony voltam, talán túlságosan is az. Már akkor száznyolcvan centi magas voltam. Azóta sok minden változott. Hajam kicsit hosszabb és pár kilóval több vagyok. Meg persze az idő halvány barázdákat mart az arcomra. Barna majdnem fekete szemem mit sem változott. Szép nap volt. Nem felejtem el soha, ahogy azt sem ami fél év múlva történt. Azóta a nap óta nem is hallottam róla egészen eddig. Új sulit kerestem. Új barátokat találtam. Na de ez nagyon régen volt. Miért küldte ezt nekem? Ledobom az asztalra képet és kihajtogatom a papírt ami még a borítékban volt. Az írása mit sem változott. Még mindig alig olvasható, olyan mintha egy gyerek írta volna. elkezdem olvasni.
Szia Ákos!
Régóta kereslek. Sok mindenkit megkérdeztem már nem tud e Rólad valamit. Persze senki nem tudott mondani semmit. Szüleidet nem mertem megkeresni. Ahhoz gyáva vagyok. Mikor itt megláttalak nagyon megörültem. Persze láttam rajtad, hogy Te nem örülsz. Ezt meg is érdemlem tudom. NAGYON SAJNÁLOM. Tudom ez kevés. Tudom amit tettem az szőrnyű. mentségemre szolgáljon csak 15 éves voltam és féltem. Nem tudom, hogy tudod-e egyáltalán miért történt így? Talán nem is érdekes. Nincs ok, amiért ezt megtehetem egy emberrel, pláne Veled. A Te szíved, lelked mindig is sokkal erősebb volt az enyémnél. Gondolom felmerül benned a kérdés, miért írok Neked? Beszélni szeretnék Veled. Elmesélni milyen volt Nekem. Tudom nem vigasztal és nem feltétlen gyógyír a sebeidre, ha elmondom szörnyen szenvedek azóta is amikor az eszembe jut. SAJNÁLOM. KÉRLEK beszélni akarok Veled. Valamit el kell mondanom és el kell mesélnem. KÉRLEK. KÉRLEK.KÉRLEK.KÉRLEK.KÉRLEK.KÉRLEK.KÉRLEK.KÉRLEK.KÉRLEK.KÉRLEK.KÉRLEK.KÉRLEK.KÉRLEK.KÉRLEK.KÉRLEK.KÉRLEK.KÉRLEK.KÉRLEK.KÉRLEK.KÉRLEK.KÉRLEK.KÉRLEK.KÉRLEK.KÉRLEK.KÉRLEK.KÉRLEK.KÉRLEK.KÉRLEK.KÉRLEK.KÉRLEK.
Péter.
Nem tudom mit gondoljak. Azt hiszem nem akarok és nem is tudok beszélni vele. Elnapolom a témát. A levelet elrejtem. Ne is lássam.
Telefonomat keresem. Hamar meglelem. Tárcsázom Márti barátnőmet. Ha minden igaz ma nem dolgozik. Pár csöngés után fel is veszi.
- Szia Szivike!
- Szia. - mondom kurtán.
- Mi a helyzet? -kérdi.
- Talizunk?
- Mikor?
- Most.
- Inkább egy fél óra múlva.
- Oksa fél óra múlva megyek érted. Megiszunk valahol egy vödör kávét. Pusza.
- Puszi.
Magamra kapok valami másik ruhát. Enni már nincs kedvem. Elindulok. Hamar leérik kicsi kék kocsimhoz. Elindulok a Mártiért. Szivike egy emeletes társasházban lakik. Megállok a lépcsőház előtt. Pár perc várakozás után barátnőm megjelenik a kapuban. Beszáll az autóba és indulunk a zombiba. Nem nagyon társalkodunk az autóban. Hamar odaérünk. Bemegyünk. Nem valami nagy kávézó, de általában mindig tele van. Most is csak egy asztal szabad a sarokban. Gyorsan lecsapunk rá.
- Na mesélj. - kezdi. Hát igen ez Ö. Bele a közepébe.
- Elolvastam a levelet. -mondom egyhangúan magam elé bámulva.
- Na és...?
- Semmi különös. Sajnálja nagyon és beszélni akar velem. Valamit el akar mesélni. Ennyi. -próbálom rövidre zárni a témát. Bár tudom kevés sikerrel.
- Beszélni fogsz vele?
- Nem! Nem tudom... Beszéljünk másról. - kérlelem.
- Rendben. - egyezik bele. Aminek nagyon örülök.
- Képzeld volt randim. - húzom el a számat.
- Erről miért nem tudtam?
- Bár én se tudnék róla. - mondom mosolyogva.
- Miért?
- Hát tök jól kezdődött az este. Szép hapsi. Amolyan meleg álom. Már akkor is gyanúsnak kellet volna lennie. Szóval vacsiztunk és utána elmentünk hozzá.
- Állj, és hol találkoztatok.
- Ja. Elmentem tévét venni és ö volt az eladó. Elkérte a telefonszámom és hamar fel is hívott.
- Szóval elmentetek hozzá... És? - olyan aranyos mikor rátör a kíváncsiság.
- Igen. Szóval nem sokat vacakoltunk egymásnak estünk. De hamar vége lett a dolognak, mert hát, hogy is mondjam gyors a csávó. Nagyon gyors. - vigyorgok.
- Mi gyors?
- Hát hamar ott hagyott, ugyanis elment.
- Értem. Ciki. Vérciki.
- Áááá... Ez még nem is annyira. - már vigyorgok. - Az cikibb lesz, amikor megkérdezi a felesége hogyan lett olyan a nadrágja.
- Mi? Van felesége?
- Ja. Van. Nagyon mérges voltam mikor beközölte. Holnap nem tudunk találkozni, mert itthon lesz a felesége. ott is hagytam rögtön.
- Na de szép.
-Az. Ez jut nekem. Gyors lövetű házas ember. Szép. A kis buzi. Szóval ennyi rólam. Veled mi a helyzet?
- Semmi. Vagyok. Megvagyok. - lám, de bőbeszédű valaki.
Közben megjött a pincér. Rendelünk. nem sok idő múlva meg is érkezik az ellátmány. Eltelik két óra és elindulunk haza. Haza viszem drága barátnőmet és én is elindulok a kis kuckómba. Hamar hazaérek. Bevetem magam a konyhába. Megcsinálom a reggelimet így ebédre. Pár falatot tudok csak letuszkolni a torkomon. Inkább lefekszem aludni. bekapcsolom a tévét. El is alszom az "izgalmas" műsoron.
