Első fejezet
Egy garzon lakás hideg műanyag padlóján ülve merengek. Min? Leginkább azon, hogy lehet egy padlónak ennyire csúnya színe. Persze ez nem minden. Itt ülök az egyetlen szobám csúnya barna padlóján és azon merengek, hogy hogyan juthattam idáig. Leltárt készítek. Egy ágy, egy asztal, egy szekrény, ez szinte mind elvész ebben a húsz négyzetméteres térben, de legalább nem üt el a padlótól a bútorzat. Egyik sem esztétikus. Soha nem laktam még ilyen csúnya helyen, de mindegy, mert még mindig jobb mintha valahol az utcán kellene lennem, vagy akár szüleimnél akik egy kis faluban élnek. Szeretem a várost. Ez a csekély hat év alatt a szívemhez nőtt. Nem véletlen. Egyszerre leltem itt boldogságra és szabadságra, de mondom ennek már hat éve. Azóta a boldogság elpárolgott. Most újra tervezem az életem, ezért az új albérlet és a ronda bútorok.
Felkelek kimegyek a konyhába. Kipakolom a két tányéromat meg azt a pár evőeszközt, amit elhoztam előző lakhelyemről. Ez a kis lyuk ami konyhának képzeli magát igen barátságos de rettentően kicsi. Eszembe jut, hogy az előző otthonom szöges ellentéte ennek. Ott minden szép volt és otthonos. Ott volt nagy konyha, gyönyörű bútorok, és persze ott volt Ö. Ö a férfi akit annyira szerettem, de valami elmúlt és bár még nekem mindig jó volt Vele, be kellett látnom Neki van igaza abban, hogy ez már rég nem szerelem. Így bár az elválás nagy tőrést nem okozott, de annyira nem volt jó érzés hat évet hátra hagyni és egy új életet kezdeni. Elfogadtam, elindultam. Ide értem.
Szóval itt vagyok egyedül. Két nap alatt találtam ezt az helyet, amit otthonomnak kell neveznem. Kicsit elmegyek sétálni.Kilépek az ajtón, majd bezárom, és elindulok a folyóson. Tíz lakás van egy szinten. Az enyém a legszélső a legtávolabb a lépcsőtől. Lerohanok a negyedik emeletről, de persze megbotlok, ilyen az én formám. Gyorsan felkelek, remélem nem látta senki. Rohanok tovább, mintha a lakás elől futnék. Kiérek a lépcsőházból beszippantom a friss hideg levegőt és végig nézek a fehér tájon. Előveszem a cigarettámat, meggyújtok egy szálat. Ez első slukk úgy hat rám akár egy egy korty víz a nagyon szomjas emberre. Felélénkít és megnyugtat. Mostanában sokat dohányzom. Mondják is a barátok. Nem érdekel. Bolyongok céltalan, amíg nagyon fázni nem kezdek. Pár szál cigi és némi séta után így elindulok "haza". Felmászok a lépcsőn és ahogy befordulok a folyósora látom, hogy nem én leszek itt az egyetlen új lakó. Négyen állnak a mellettem lévő ajtónál csomaggal a kezükben. Egy, aki nekem háttal áll, magyarázza hova rakják le a cuccokat. Gondolom ö lesz az itt lakó valaki. Ahogy észrevesznek rám néznek, és aki eddig háttal állt az is megfordul. Rá nézek és hirtelen a szívem gyorsabban kezd verni és a lábaim is gyorsabb mozgásba kezdenek. Ahogy elmegyek mellette. Rám köszön.
- Szia Ákos!
Oda lépek az ajtómhoz és gyorsan kinyitom, majd sietve becsukom magam után. Zilálva dőlők neki az ajtónak háttal. Halk szavak hagyják el a számat szinte a hangom is remeg.
-Ezt csak képzeltem. Nem ö az nem ö, aki annyi mindent tett velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése