"Rengetegen nem értik a humorom. Ha egy kicsivel bizonytalanabb vagyok, azt gondoltam volna, hogy nem jók a vicceim."
Harmadik fejezet:
Telefon csörgésre ébredek. Azt sem tudom hol vagyok. Miután beazonosítom a helyet, az évet, a nevemet és nememet, nekiállok telefont keresni. Csak menj a hang után. Az erre csörög a telcsim játékkal elég sokáig tart megtalálni a telefont. Nagy nehezen sikerül, de addigra már rég nem ad ki magából semmilyen hangot. Megnézem ki mert zaklatni ilyen korán. Ránézek a kijelzőre és kénytelen vagyok rájönni, hogy nincs is korán, mert nekem már öt perce dolgoznom kellene. Csak nyugi. Gyors telefonhívás a munkahelyre. Nyugtázzák és várnak szeretettel. Ráérősen megnézem ki hívott fel. Drága barátnőm. Gyorsan vissza hívom.
- Szia Szivike.- mondom még egy kicsit álmosan.
- Jó reggelt - megszokott vidámsággal ejti ezt a szép köszönést, hogy jó reggelt, mintha olyan jók lennének a reggelek.
- Ja, kicsit elaludtam. Mi a helyzet?
- Na éppen, ezért hívtalak, hogy megkérdezzem veled mi van!?
- Semmi különös. Albérlet csúnya, avagy nem az esztétikájáról lesz híres. Nem fog szerepelni a Szép Lakások magazinban.
- És hogy érzed magad? - érdeklődik kedvesen.
- Fáradt vagyok. - válaszolom ásítás közben.
- Mi van nem aludtál?
- De. Álmodtam is. Petiről. Azt álmodtam itt lakik mellettem. Nagyon rossz volt.
- Jól van. Majd elmeséled, de nekem mennem kell, mert jön a busz. Tudod nem szeretek a buszon telefonálni.
- Oksa. Nekem már úgy is dolgoznom kellene, úgy tizenöt perce. - mondom a faliórát bámulva.
- Na akkor majd még beszélünk. Puszillak Szivike.
- Én is Téged. Pusz. - és már csak a búgást hallom. Gyorsan elmegyek zuhanyozni. Ruháimat szét szórom a nagy szobában. Beállok a zuhany alá. Forró víz szinte égeti a bőröm. Jó érzés. Mikor végzek a tisztálkodással vizesen berontok a szobában. Természetesen elfelejtettem a törölközőt. Gyorsan kutattok egyet a szekrényből. Megtörölközök és magamra kapok valami elviselhetőnek mondható göncöt. Sietek, mert a munkahelyemen is véges a türelem. Munkát most nincs kedvem keresni. Már nyitom is az ajtót és már zárom is be magam után. Elindulok a folyóson szinte futásnak eredve, egyszer csak megtorpanok és vissza lépek az ominózus ajtóhoz. Megnézem a névtáblát és megdöbbenek. Nem álom volt. Evvel most nem akarok foglalkozni mennem kell. El is indulok. pillanatok alatt a parkolóban vagyok és keresem a slusszkulcsot. Megtalálom és a kis járgányom kettőt pittyegve nyílik. Beszállok és már megyek is a munkába.
Oda érve berohanok az irodában és se perc alatt kezemben a jól megérdemelt fekete. Belép főnököm.
- Déli kávézás. Ilyenkor már nem kell felébredni, mert lassan megint aludni kell. - micsoda humor.
- Bocs a késésért, de üres volt a hűtő az új otthonomban és nagyon éhes voltam. Le kellet vágnom a kakast. Pedig minden reggel pontosan ébresztett. - elengedek egy teli vigyort.
- És milyen az új lakás.
- Hát az az egy szerencsém, hogy nem vagyok vegetáriánus, mert akkor bár nem késtem volna el, mert nem ettem volna meg a kakast, de helyette ehettem volna penészgombát a fürdőszoba faláról.
- Szóval tökéletes. Nos ha ezt így megbeszéltük neki is állhatnál esetleg a munkának. Tudod amiért kapod a fizetésed. - és már csukja is be maga után az ajtót. Megállapítom, hogy ez az ember ma reggel nagyon elemében van. Ránézek az íróasztalomra és elmegy minden eddigi jókedvem. Már ha volt ilyen. Szeretem a munkámat egyébként, de ma valahogy nincs hozzá kedvem. gyorsan nekilátok átnézegetni a szerződéseket.Gyorsan telik az idő. Pörög a munka. Észre sem veszem és már dél van. Elindulok az ebédemért. A folyóson összefutok a főnökkel.Gyorsan elmegyek mellette, de hiába, utánam szól.
- Te nem hoztam magammal ebédet. Nem hoztál a kakas pörköltből? Szívesen megkóstolnám. -vigyorog.
- Nem. Az összeset megettem. A tollából pedig párnát csináltam, ezért is sikerült elaludni. Pihe puha párna.
- Na jó, akkor légyszíves és hozz nekem az étteremből ebédet. Ma jó a menü. Vagy nem oda mész? - letörölhetné a vigyort a képéről.
- Persze. - válaszolok. -Szívesen. - ma nem megy ez őszintén. Elindulok a kajáldába. Szép kis takaros hely. Olcsó. Belépek és már nyomják is a kezembe a menüt egy dobozban. Szólok, hogy kell még egy, majd miután megkaptam indulok is vissza. Vissza úton agyamban érlelődik a gondolat. Unalmas vagyok. A kezembe nyomták a menüt. Kérni sem kellett. Milyen unalmas egy pacák vagyok. Elhessegetem a gondolatot. Ebéd után hamar elmegy az a két óra.
Elindítom magam haza felé. A folyóson lopva közlekedek. Nincs senki. Gyorsan. Ajtót nyit. Belép. Ajtót csuk. Lenézek a földre. Van ott egy boríték. Az ajtó alatt csúsztatták be. Feladó: Peti. Csak ennyi... Peti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése