Negyedik fejezet:
Valahogy megint elkeveredtem az ágyamig, mint egyetlen ülő alkalmatosság a lakásban. A boríték a kezemben. Forgatom. Gondolkodok. Vajon mit akarhat? Bocsánatot kérni? Most már minek? Nem tudom mit csináljak. Nem akarom kinyitni. nem akarom elolvasni, és azt szeretném ha ezt ö is tudná. Akarom, hogy tudja nem akarom. Van ennek értelme? Hirtelen ötlettől vezérelve, felpattanok az ágyról és elindulok az ajtó felé. Kilépek a lépcsőház folyosójára és elindulok a mellettem lévő lakás ajtajához. Megtorpanok. Mi van ha itthon van és látja ahogy becsúsztatom a levelet az ajtó alatt? Na nem. A végén még kijön. Gyorsan lefutok a lépcsőkön és bedobom a levelet a postaládájába. Vissza indulok. Belépek a szobába és megint az ágyon kötök ki. Úgy néz ki lassan ez nálam hagyomány lesz. Gondolataim cikáznak. Emlékek, érzések újra elborítanak. A középiskola sport pályáján vagyok. Érzem az avar illatát, amit a langyos szél fújj felém. Ősz van. Kiskabátban vagyok. Szomorú vagyok, mert úgy érzem becsaptak. Arra gondolok minek is kellet elmondanom Beának, hogy meleg vagyok. most aztán tudja az egész iskola. Persze legalább nem kell titkolni semmit, mert most már úgyis mindegy. Peti legalább megérti. Legalább Ö tőlem tudja. Szeretem Petit. Sajnos jobban, mint egy barátot szeret az ember. Jó vele lenni, jó rá gondolni, jó hozzá érni. Imádom mikor rám mosolyog, mikor megérint. Rágondolva is beleborzongok. Hirtelen megint a mában vagyok. próbálok itt maradni. Azt hittem ezen már túl vagyok, de úgy néz ki nem túl vagyok rajta hanem csak túlcsordult az önbizalmam. Nem szeretek erre gondolni. Nem is fogok.
Felkelek elindulok a fürdőbe. Zuhanyzok egyet. A meleg víz megint jót tesz. Mosom a hajam és egyszer csak kezem egy régi hegen akad meg. Gyorsra fogom a tempót. Nem engedem , hogy elkalandozzanak a gondolataim. Kilépek a zuhanyzóból és természetesen törölköző megint sehol. Mehetek a szobába. Törölközés közben azon gondolkodok ideje lenne valami rendszer vinni az életem itthoni részébe, mert így is elég rossz. A magány fojtogat. Tisztán és illatosan lépek be lyuk konyhába. Míg valami kávé féleséget töltök magamba, azon gondolkodok, hogy nem felejtettem e el valamit. Vissza megyek a szobába és bekapcsolóm a laptopot, ami az asztalon hever mióta beköltöztem. Megnézem az emailjeimet. Basszus. Tényleg elfelejtettem valamit. A héten nem dolgozok többet, mert szabadnapokat vettem ki. Mennem kell egy baráti vacsorára. Evvel csak egy baj van. Ott lesz a volt barátom is Csabi, akivel 6 évig voltam együtt, és ugyan barátsággal váltunk el nem biztos, hogy szeretnék vele egy asztalnál ülni és nevetgélni. De ha szeretnék is, nem is biztos, hogy tudok, nem biztos, hogy menni fog. Gondolkodok, hogy milyen okkal mondjam le. Megtámadtak az UFO-k. Nem jó. Kezdődő tüdőgyulladásom van. Khm, khm. Ez sem jó. Na jó képzelőerő hiányában kénytelen vagyok elmenni a vacsira. Lassan indulhatok is. Gyors magamra dobálok némi ruházatot. Belenézek a tükörbe. Nem a legjobb, de ha valakinek nem tetszik akkor megcsókolhatja a Gucci-mat. Na és már idő is van futok le a kocsihoz. Két pitty, beszállok, indítok. Hamar oda érek hála a kis forgalomnak és a magas benzin áraknak, ami az előbbit előidézte. Bekopogok az ajtón. Exem nyit ajtót. Mintha csak egy kedves ismerős lenne, köszöntöm. Az este folyamán sikerül megtartanunk ezt a távolságot, és csodálkozom mennyire könnyen veszem ezt az akadályt. Rá kellet jönnöm tényleg jobb ez így külön. Ö ott én itt. Anyagi kapcsolatunk még van. Neki adtam a lakást mindennel ami benne volt. Én sokkal jobban keresek. Persze nem fogadta el ingyen. Elvileg öt évig fizet nekem havonta egy fix összeget. Ha neki így jó nem vitatkoztam. Nem igazán tudom miről folyik a beszélgetés. Teljesen máshol jár az agyam. Persze, hogy fő gondolatom a levél. Lassan eltelik az délután és én elindulok fejfájásra panaszkodva haza.
bár a forgalom megduzzadt, azért hamar haza érek. Gyorsan felugrálok a háromezer lépcsőfokon. Nyitom az ajtón és belépek a putriba, oh elnézést az otthonomba. A földön megint boríték hever. Mi van ennek saját kézbesítője van? Felveszem a levelet és megforgatom. Újabb írás van a borítékon. Az sem sokkal több az eddiginél. Mindössze egy szó a Peti mellett. KÉRLEK! Na ne. Ne kérjen semmire. Természetesen a levél megint a postaládájában kerül csekély öt percen belül. Elfekszem az ágyon olvasok. Hirtelen elkap az alvás. Elalszok. Álmomban egy szebb lakásban élek és egy sokkal kellemesebb szomszédom van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése