Tizennyolcadik fejezet:
Általában napsütésre kelni nem egy rossz dolog, még inkább akkor ha már jó ideje nem volt az embernek része benne. Persze az is igaz ez akkor a leginkább elmondható ha nem párosul hozzá agy hasadás szerű fejfájás. Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Nagy nehezen körbe pislogtam mire kiderült, hogy a lepukkant albérletem egyetlen szobájának a szőnyegén fekszem, a tegnapi ruhám a fejem alatt párnaként funkciónál egy kupacba gyúrva. Csupán egy bokszer alsó ami rajtam van. Csak azt tudnám, hogy kerültem ide? Csak képek ugranak be. Hirtelen csörögni kezd a telefonom és ez olyan érzés követ amitől sikítani tudnék. Mintha a fejemben csörögne és közben valaki finom ütögetné egy éles baltával, éppen csak annyira finoman, hogy átszakadna tőle a koponya csontom. Nagy fájdalmak közepette elkezdem keresni a telefont. Mindhiába. Egyszer csak abbamarad a csörgés és a fájdalmam alább hagy. Gondolkodni próbálok és felteszek egy kérdés magamnak. Melyik a nagyobb a fájdalmam, vagy a kíváncsiságom? Döntök és elindulok a fürdőbe valami piruláért. Nem telik bele fél óra és a fájdalmamból csak egy tompa érzés marad, és a friss kávé illata ébresztget. Meg kell állapítanom, hogy a tegnap estét még mindig az alkohol fekete leple borítja el. Agyam képtelen felidézni dolgokat. Már a kávémat iszom mikor megint csörög a telefon. Uhh erről meg is feledkeztem. Most sikeresen megtalálom. Gyorsan megnyomom a zöld gombot.
- Hallo. - mondom bele a készülékbe.
- Hogy te mekorra egy hülye vagy.
- Neked is jó reggelt Trixi. Örülök, hogy felhívtál. Azt hiszem. - mondom kicsit ingerülten
- Te nem vagy normális. Reggel felhívott a Bence és konkrétan megkérdezte, hogy normális vagyok-e?
- És bevallotad, hogy nem?
- Jaj mi van veled Áki? Tudod egyáltalán mit műveltél tegnap este?
- Őszintén? Fogalmam sincs... - most már kezdet egy olyan sejtésem lenni, hogy semmi jót.
- Hát az hagyján, hogy berúgtál, hogy menni nem tudtál, de másról sem beszéltél, mint a Petiről. - úgy látszik felettébb jók a megérzéseim. - Persze ez nem minden. Üvöltöttél majd az asztalon mondtál monológot az igaz szerelemről, mindeközben levetted az ingedet, amit a derekadra kötöttél és pincér fiúknak pénzt ajánlottál ha nyomnak egy rögtönzött vetkőzést. - húú. ez keményebb mint gondoltam.
- És volt aki vállalta.
- Te teljesen hülye vagy?
- Jaj Trixi ne bánts már könyörgöm. Szar volt az este. Ez lett belőle.
- Igen tudom. Elmeséltél mindent miután Bence lelépett és felhívtál. Persze csak azt nem, hogy mi volt Bencével. Azt tőle tudtam meg reggel.
- Ne haragudj. Tudod, hogy nem így képzeltem az egészet. - mondom nyájasan.
- Tudom. Végül is semmi gáz. De megérted ha Benci nem akar veled talizni. - megbékélős hangsúly.
- Azt hiszem igen.
- Viszont most lerakom.
- Jó nekem is mennem kell. Vigyázz magadra és szedd össze magad.
- Pussz
És már ki is nyomtam a telefont. Egy két részlet beugrott. Még mindig meg vagyok döbbenve. Te jó ég. Hát szerintem többet ide sem megyek kajálni. Sebaj. Eszembe jut a kávém. Elindulok érte a konyhában és a bögrével együtt visszalépek a szobába. Éppen leakarnék ülni a kanapéra mikor hirtelen valaki felül. Nem kicsit ijedek meg.
- Hát te meg ki az isten vagy? - ordítok.
- Nem emlékszel? Hát a pincér fiú aki vállalta a vetkőzést. - állam a padlón.
- Mennyibe is került nekem? Jaj már kérdezek hülyeségeket. És mit a jó fenét keresel itt?
- Nem kerültem sokba, de tök mindegy, mert együtt el is ittuk az egészet. Ja és te hívtál ide.
- Én? Téged? Minek? - csak most nézem meg jobban. Fiatal. Nagyon fiatal. Arca még szinte gyerekes. Haja rövid és fekete, minden bizonnyal festet, mert a szeme kék és ez egy nagyon ritka párosítás. Teste vézna. Lassan felkel az ágyból és a takarót ledobja magáról, ami eddig teljesen takarta. meg kell állapítanom, hogy csak a teste vézna. Zavarba jövök.
- Hát kicsit kavartunk az este. - kavartunk? Te jó ég egy olyan gyerekkel hetyegtem aki szexet kavarásnak hívja. Engem tuti börtönbe csuknak.
- Ne haragudj, de mennyi idős vagy?
- Nyugi elmúltam már 18.
- De jó. És pontosan mi mit is csináltunk?
- Nem emlékszel semmire? - lehet jobb is. Megrázom a fejem.
- Jó veled szexelni.
- Igen tudom. Mostanában gyakran kell magammal hemperegnem. - nem hiszem el. Teljesen meg vagyok hülyülve. Hülye Peti. Csak mert ez is az ö hibája...
- Voltunk az Angyalban is. Bemutattál Rolcsinak. Imádni való egy pacák. - vigyorog.
- Igen az. Te nagy kérés lenne ha arra kérnélek tűnj el?
- Jaj nem dehogy is. Már menni akartam éjjel miután, hát... szex után. Csak nagyon kifáradtam. Kapom a ruháimat és lépek.
- Annak örülnék.
- Felhívhatlak majd ha esetleg...
- Ha esetleg elmúltál már húsz? Persze.
- Hogy te milyen vagy. Részegen sokkal jobb fej voltál. - egyensúlyozik fél lábon és próbálja magára erőszakolni a két számmal kisebb farmerjét.
- Ja józanul elég bunkó vagyok. Te ez a szűk nadrágot én vettem le rólad? Ne válaszolj. - legyintek a kezemmel, mint aki elakarja hessegetni a nem létező képeket maga elől.
A fiútól elköszönök, majd bemegyek a konyhába. Nem hiszem el ezt az egészet. Ez nem én vagyok. Ez is Petinek a hibája nem is kicsit. Nem volt hozzá joga, hogy ezt tegye, pont amikor kezdett helyreállni az életem. Mikor pénzügyileg is sikerült volna teljesen elszakadnom Csabitól. Semmi gondom nem maradt volna. Semmi.
Gyorsan megkeresem a telefont és lemondom mai dolgaimat. Majd kikapcsolom azt hiszem senkivel nem akarok ma beszélni. Befekszem az ágyba és magadra húzóm a takarom. Ez lesz a legjobb.
